Város a határon

Az 1945 utá­ni párt­zsar­gon­ban a dia­bo­li­kus­nak számító „reak­ciós” jel­ző ta­padt Sop­ron ne­vé­hez. Ennek és a geo­po­li­ti­kai hely­zet csap­dá­já­nak kö­vet­kez­mé­nye, hogy a vá­rost az öt­ve­nes évek vé­géig par­ko­ló­pá­lyá­ra ál­lí­tot­ták, a fej­lesz­té­sek so­rán mel­lőz­ték, mi­köz­ben azon­ban vi­gyá­zó sze­mei­ket raj­ta tar­tot­ták. 

Az okok sok­szí­nű­sé­gé­nek is­me­re­té­ben is azt kell mon­da­nunk, hogy a vá­ros megíté­lé­sét alap­ve­tően a ha­tár­men­ti­ség­ből ere­dő hely­ze­te ha­tá­roz­ta meg. No­ha a szom­szé­dos Auszt­ria egy ré­sze is a szov­jet enk­lá­ve ré­szé­vé vált – még Bur­gen­land­nak sem volt olyan pont­ja, amely a nyu­ga­ti meg­szál­lá­si zó­nák­kal érint­ke­zett vol­na –, a vá­ros a vas­füg­göny köz­vet­len szom­széd­sá­gá­ba ke­rült. 

Év­ti­ze­dek múl­tán azon­ban ép­pen itt ke­rült sor a vas­füg­göny át­vá­gá­sá­ra. Sop­ron ezút­tal nem a ha­tár meg­hú­zá­sa, ha­nem – 1956 után új­ból – an­nak át­jár­ha­tó­sá­ga ré­vén ke­rült a nem­zet­kö­zi ér­dek­lő­dés kö­zép­pont­já­ba.