A vajdahunyadi vár elegáns sziluettjével mint gótikus ereklyetartó emelkedik ki szerény környezetéből. Ez a környezet szerény volt nemcsak a középkorban, amikor kis mezővárosi vályogházak vették körül, hanem a huszadik században is, amikor a vaskohászati kombinát szürkesége telepedett a városra, az új tömbházak rengetege és a bányák pedig szinte körbeölelték a várat. A 19. század közepén egy tűzvész következtében szinte végzetes csapás érte. Kevésen múlott, hogy teljesen el nem bontották. Mindezen megpróbáltatások ellenére a várnak mindig akadtak támogatói, jótevői, pártolói, mondhatni nemzeti műemlékké nőtte ki magát. Ez a törődés mentette meg a várat, és lényegében ez élteti a jelen pillanatban is.
Ruszka-havasok keleti lejtőjének egészen a Cserna folyóig benyúló lankás magaslatán, a Csernába torkolló Zalasd patak mentén fekszik a vár. Ebbe a szép, de nehezen védhető természeti környezetbe ültetett rezidenciából nemcsak a várost, de az uradalomhoz tartozó környező falvakat is jól szemmel lehetett tartani.
Az építkezésAmikor 1409-ben Luxemburgi Zsigmond magyar király (1387–1437) a Hunyadiaknak adományozta Vajdahunyadot – akkori nevén Hunyadot –, a birtok elég jelentéktelen volt, még mezővárosnak sem tekintették. Pedig az
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
