Vadászati szakszótár

Agancs: 1860-ban ke­let­ke­zett mű­szó (ré­geb­bi sza­kí­róink a szar­vas­fé­lék fej­dí­szét egy­sze­rűen „szarv”-nak ne­vez­ték). Min­den va­ló­szí­nű­ség sze­rint az „ag­gat­ni” igé­ből szár­ma­zik, ugyanis a né­met va­dász­sza­bály sze­rint „ág”-nak az agancs azon nyúl­vá­nya szá­mít, amely­re a va­dász­kürt zsi­nór­ját fel le­het ag­gat­ni. A szar­vas­fé­lék hom­lok­fegy­ve­rei csont­ál­lo­mány­ból ál­la­nak, ame­lyek éven­te új­ra­kép­ződ­nek. A fej­lő­dés ide­je alatt a kö­rü­löt­te le­vő rö­vid sző­rű bőrt háncs­nak vagy bar­ká­nak ne­vez­zük, ame­lyet szá­mos vé­re­dény lát el, ezért pu­ha, de a fosz­for­sa­vas mész le­ra­kó­dá­sa ré­vén fo­ko­za­to­san meg­szi­lár­dul. A háncs­tól az ál­lat dör­zsö­lés­sel sza­ba­dul meg. A szar­vas­fé­lék agan­csai­kat min­den év­ben le­hul­lat­ják, ami a ko­szo­rú alat­ti csont­fa­ló sej­tek ál­tal vá­lik le­he­tő­vé. Ez szo­ros kap­cso­lat­ban áll a ne­mi hor­mo­nok­kal, ezért ha a he­rék meg­sé­rül­nek és nem tud­nak ele­gen­dő ne­mi hor­mont ter­mel­ni, ak­kor bur­ján­zás ala­kul ki (pl. pa­ró­kás agancs). 

Ag­ga­ték: ki­sebb szár­nyas­vad szál­lí­tá­sá­ra hasz­nál­ják, így biz­to­sít­va a vad ki­hű­lé­sét. Össze­kö­tö­zött bőr- vagy ken­der­zsi­nó­rok­ból áll, amely­nek vé­gén gyű­rű ta­lál­ha­tó. Ezek se­gít­sé­gé­vel hur­kot ké­szít­he­tünk és fel­füg­geszt­het­jük a zsák­mányt. 

Agyar: a vad­disz­nó erő­sen fej­lett szem­fo­gai, ame­lye­ket szer­szám­ként a ta­laj fel­tö­ré­sé­hez, va­la­mint tá­ma­dó és vé­de­ke­ző fegy­ver­ként hasz­nál. A kan agya­rai kü­lö­nö­sen fej­let­tek, ame­lye­ket fel­ső (kis) és al­só (nagy) agya­rak­nak ne­ve­zünk. Az al­só agyar két­har­mad ré­sze az áll­ka­pocs­ban he­lyez­ke­dik el. Az agya­rak a rend­sze­res fe­nés miatt he­gye­sek és na­gyon éles szé­lűek. Mind a kan, mind a ko­ca agya­rai (a ko­ca ese­té­ben kam­pó­nak ne­vez­zük) nyílt gyö­ke­rű fo­gak, ame­lyek a kor­ral to­vább nő­nek és ezál­tal a ko­pást kiegyen­lí­tik. Ha hiány­zik a szem­köz­ti fo­ga­zat, ak­kor hosszú­ra ki­gör­bül­ve nő­nek. Az agya­ras el­ne­ve­zést az 5 éven felüli vad­kan­ra hasz­nál­ják, az öreg kant re­me­te­kan­nak ne­ve­zik. Az agyar tró­feá­nak szá­mít és nem­zet­kö­zi kép­let sze­rint bí­rál­ják el. Rend­el­le­nes meg­vas­ta­go­dást, ki­nö­vést a mé­rés­kor nem le­het fi­gye­lem­be ven­ni. A ka­pott nem­zet­kö­zi pont­szám­hoz hoz­záadód­nak a szép­ség­pon­tok