Úton a polgári jogállam felé

A kiegye­zés után az or­szág­gyű­lés és az egy­mást vál­tó kor­má­nyok a pol­gá­ri ál­lam- és jog­rend­szer kiépí­té­sét tar­tot­ták leg­sür­ge­tőbb felada­tuk­nak.

A po­li­ti­kai elit nagyobb része szá­má­ra el­fo­ga­dott né­zet volt, hogy egye­dül a sza­bad piac és az egyé­ni sza­bad­ság­jo­go­kat sza­va­to­ló pol­gá­ri jog­ál­lam te­remt­he­ti meg azt a fel­té­tel- és biz­to­sí­ték­rend­szert, amely­ben az or­szág pol­gá­ro­so­dá­sa elő­re­ha­lad­hat. A nyu­ga­ti min­ták meg­ho­no­sí­tá­sá­val kí­ván­tak jo­gi és in­téz­mé­nyes hát­te­ret ad­ni a tár­sa­da­lom pol­gá­ro­so­dá­sá­nak, a gaz­da­ság tő­kés fej­lő­dé­sé­nek. A jog­ál­la­mi­ság a ha­tal­mi ágak szét­vá­lasz­tá­sát kö­ve­tel­te meg. A nép­kép­vi­se­le­ti vá­lasz­tó­jog alap­ján meg­vá­lasz­tott or­szág­gyű­lés felada­ta a tör­vény­al­ko­tás és a kor­mány el­lenőr­zé­se volt. A vég­re­haj­tó ha­tal­mat a par­la­ment­nek fe­le­lős kor­mány gya­ko­rol­ta. Is­mét a ma­gyar or­szág­gyű­lés ren­del­ke­zett az or­szág gaz­da­sá­gi erő­for­rá­sai­val, az ál­lam pén­zü­gyei­vel. Tör­vényt al­kot­tak a jö­ve­dé­kek­ről, a fo­gyasz­tá­si adók­ról, és meg­te­rem­tet­ték a kor­sze­rű, köz­te­her­vi­se­lé­sen ala­pu­ló ma­gyar adó­rend­szer alap­jait. 

Még 1870-ben felál­lí­tot­ták a füg­get­len Ál­la­mi Szám­ve­vő­szé­ket (1914-től Leg­főbb Ál­la­mi Szám­ve­vő­szék), amely az ál­lam be­vé­te­leit és kiadá­sait, a köz­pén­ze­ket fel­hasz­ná­ló ál­la­mi in­téz­mé­nyek pénz­ke­ze­lé­sét, gaz­dál­ko­dá­sát el­lenőriz­te. A szám­ve­vő­szék év­ről év­re az or­szág­gyű­lés elé ter­jesz­tet­te mun­ká­ja ered­mé­nyét.

A pén­zü­gyi ön­ren­del­ke­zést kor­lá­toz­ta azon­ban, hogy az or­szág­nak nem volt ön­ál­ló jegy­bank­ja. Összes­sé­gé­ben mégis el­mond­ha­tó, hogy a kö­zös jegy­bank – bár a dua­liz­mus ko­rá­ban sok vi­tát pro­vo­kált – egy­sé­ges ka­mat­po­li­ti­ká­já­val, a ké­sőbb be­ve­ze­tett ko­ro­na va­lu­ta­ér­té­ké­nek őr­zé­sé­vel ered­mé­nye­sen ösz­tö­nöz­te a bi­ro­da­lom kor­sze­rű bank­rend­sze­ré­nek, tő­ke- és pénz­pia­ci egy­sé­gé­nek meg­te­rem­té­sét és ezen ke­resz­tül a Mo­nar­chia egyes ré­giói kö­zöt­ti gaz­da­sá­gi együtt­mű­kö­dést.

Tal­lóz­zunk eb­ben a szer­teága­zó tör­vény- és ren­de­let­al­ko­tó mun­ká­ban, il­let­ve szem­be­sít­sük azt a gya­kor­lat­tal, hogy ké­pet al­kot­has­sunk ar­ról, med­dig ju­tott Ma­gyaror­szág a pol­gá­ri jog­ál­la­mi­ság­hoz ve­ze­tő úton!