rubicon

Újtáltosság Magyarországon az ezredfordulón

10 perc olvasás

A rendszerváltozás körüli időkben számos „hagyományközösség” szerveződött Magyarországon, amelyek akár felhívásként is értelmezhető „visszatérésre” buzdították híveiket az „ősi hithez”, a táltosok „ősmagyar vallásához”. Mások a „történeti múlt” életmódjának rekonstruálását és annak gyakorlati megtapasztalását hirdették. A hazai újtáltos kultúrában egyrészt markánsan megjelentek azok az ismeretek, amelyeket a magyar néprajz, az eurázsiai etnológia vagy a Michael Harner által képviselt neosamanizmus eredményeiből merítettek, másrészt pedig – miután a saját kulturális múlt egyfajta lehetséges értelmezése lett a csoportok működésének alapja – hangsúlyossá vált a saját identitás (nemzeti, politikai) megfogalmazása is.

A nép­raj­zi szak­iro­da­lom sa­ma­niz­mus­nak ne­ve­zi Szi­bé­ria és Bel­ső-Ázsia la­kói­nak ősi hie­de­lem­rend­sze­rét. E rend­szer köz­pon­ti alak­ja a sá­mán, aki köz­ve­tít az em­be­rek vi­lá­ga és a szel­le­mek vi­lá­ga kö­zött. Az eu­rá­zsiai sá­mán leg­fon­to­sabb jel­lem­ző­je, hogy tu­da­to­san éri el a mó­do­sult tu­dat­ál­la­po­tot, a sá­mánt­ran­szot, amely le­he­tő­vé te­szi szá­má­ra az adott prob­lé­ma or­vos­lá­sát, az adott élet­hely­zet megol­dá­sát. A sá­mán min­dig va­la­mi­lyen pon­to­san kö­rül­ha­tá­rol­ha­tó ok miatt vál­lal­ko­zik a ré­vü­lés­re

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.