Újratemetés, kerekasztal, határnyitás

1988. jú­nius 16-án a te­me­tő­ben még kard­la­poz­tak és el­za­var­ták az em­be­re­ket. 1989 ele­jén hir­det­te meg Pozs­gay a ma­ga el­mé­le­tét, mi­sze­rint 1956 és a ma­gyar for­ra­da­lom nép­föl­ke­lés volt. Ez szá­munk­ra ke­vés volt, de az bi­zo­nyos, hogy ’56 a ’89-es tör­té­né­sek­ben – és a kö­vet­ke­ző évi vá­lasz­tá­sok­ban is – dön­tő sze­re­pet töl­tött be. Ne­kem az a be­nyo­má­som, hogy eb­be a né­hány esz­ten­dő­be ti­zen­öt esz­ten­dő sű­rű­sö­dött be­le, ugyanak­kor úgy él­tük meg, mint­ha he­tek let­tek vol­na. Ami­kor vé­gig­gon­do­lom a tör­té­né­se­ket, alig tu­dom kü­lön­bon­ta­ni, és bor­zasz­tó ne­he­zem­re esik az ese­mé­nyek egy­más­után­ját re­konst­ruál­ni. Szá­mom­ra 1989 is egyet­len nagy él­mény­tö­meg.

Ha ma meg­kér­dez­nék, azt mon­da­nám, ez az esz­ten­dő szá­mom­ra egy hét volt. Az Író­szö­vet­ség el­nö­ke­ként ré­sze­se vol­tam már­cius 15. megün­nep­lé­sé­nek. 1989. már­cius 22-én ke­rült sor az El­len­zé­ki Ke­re­kasz­tal el­ső ülé­sé­re, amely