rubicon

Túlvilági utazások Homérosztól az orphikáig

13 perc olvasás
A ha­lál­ról úgy gon­dol­juk, ha már úgyis el kell jön­nie ér­tünk, jöj­jön el mi­nél ké­sőbb, hogy to­vább él­vez­hes­sük föl­di nap­jain­kat. Ezt olyan ter­mé­sze­tes­nek vesszük, hogy meg­le­pő­dünk, ha ki­de­rül, nem min­den­ki gon­dol­ko­dik így. A gö­rög­ség az arc­hai­kus és a klasszi­kus kor­ban pél­dául egé­szen más­ként fo­gal­maz­ta meg, me­lyik kor a leg­jobb a ha­lál­ra.
A leg­jobb kor a ha­lál­ra Szo­phok­lész az Oi­di­pusz Ko­ló­nosz­ban cí­mű tra­gé­diá­já­ban azt ál­lít­ja, a leg­jobb az, ha meg sem szü­le­tünk, de ha mégis meg­lát­juk a nap­vi­lá­got, ak­kor va­gyunk sze­ren­csé­sek, ha mi­nél ha­ma­rabb meg­ha­lunk (1224–1227):

„Nem szü­let­ni a leg­na­gyobb bol­dog­ság, de a má­so­dikMeg­szü­let­ve ha­mar megintVissza­süllyed­ni ahon­nanjö­vünk.”

(Ba­bits Mi­hály for­dí­tá­sa)

Az öreg­sé­get, a megöre­ge­dést ugyanak­kor a leg­na­gyobb csa­pás­ként ír­ják le a

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta