Túlvilági utazások Homérosztól az orphikáig

Szo­phok­lész az Oi­di­pusz Ko­ló­nosz­ban cí­mű tra­gé­diá­já­ban azt ál­lít­ja, a leg­jobb az, ha meg sem szü­le­tünk, de ha mégis meg­lát­juk a nap­vi­lá­got, ak­kor va­gyunk sze­ren­csé­sek, ha mi­nél ha­ma­rabb meg­ha­lunk (1224–1227):

„Nem szü­let­ni a leg­na­gyobb bol­dog­ság, de a má­so­dikMeg­szü­let­ve ha­mar megintVissza­süllyed­ni ahon­nanjö­vünk.”

(Ba­bits Mi­hály for­dí­tá­sa)

Az öreg­sé­get, a megöre­ge­dést ugyanak­kor a leg­na­gyobb csa­pás­ként ír­ják le a gö­rög köl­tők. Ti­thó­nosz tör­té­ne­te ezt a vé­le­mé­nyü­ket fog­lal­ja össze tö­mö­ren. A tró­jai ki­rály­fi­ba be­le­sze­re­tett Éósz, a haj­nal