Trockij meggyilkolása

Le­nin be­teg­sé­gé­vel, majd ha­lá­lá­val a Trockij és Sztá­lin kö­zöt­ti el­len­tét át­csa­pott a ha­ta­lo­mért foly­ta­tott ádáz küz­de­lem­be. Mind­ket­tő­jük­ben meg­volt az, amit Nietz­sche a „ha­ta­lom aka­rá­sá­nak” ne­vez. Szel­lem, mű­velt­ség, in­tel­li­gen­cia te­rén két­ség­te­le­nül Trockij volt a na­gyobb ka­li­ber, Sztá­lin azon­ban ra­va­szabb­nak, tak­tikusabb­nak és jobb szí­nész­nek bi­zo­nyult. A harc­ban Sztá­lin a fo­ko­za­to­san el­lenőr­zé­se alá vont párt­ap­pa­rá­tus­ra, Trockij a hát­or­szá­gá­nak tar­tott had­se­reg­re szá­mít­ha­tott, for­ra­dal­mi elhi­va­tott­sá­ga miatt azon­ban meg sem for­dult a fe­jé­ben, hogy ezt a had­se­re­get a párt el­len ve­zes­se. Így az üt­kö­ze­tet olyan „had­szín­té­ren” kel­lett meg­vív­nia, ame­lyen Sztá­lin lé­nye­ge­sen ott­ho­no­sab­ban moz­gott. 

Az össze­csa­pás ki­me­ne­te­lét nem az ér­vek­-ellenér­vek rend­sze­re, nem is az el­mé­le­ti-el­vi kér­dé­sek­ben hir­de­tett ál­lás­pon­tok dön­töt­ték el. Dön­tő­nek bi­zo­nyult a párt­ap­pa­rá­tus felet­ti ura­lom, va­la­mint az, hogy Sztá­lin si­ke­re­sen kö­töt­te meg tak­ti­kai szö­vet­sé­geit azok­kal a bol­se­vik ve­ze­tők­kel (Zi­nov­jev, Ka­me­nyev, majd Bu­ha­rin és Ri­kov), akik in­kább a harsány Tro­ckij­ban lát­tak kon­ku­ren­ciát és ve­szély­for­rást, mint a hall­ga­tag grúz­ban. Tro­ckijt fo­ko­za­to­san fosz­tot­ták meg po­zí­ciói­tól. 1925-ben kiütöt­ték a ke­zé­ből a had­se­re­get, 1926-ban kike­rült a Po­li­ti­kai Iro­dá­ból, majd 1927-ben az akkor már Sztá­lin­nal szem­be­for­du­ló Zi­nov­jev­vel és Ka­me­nyev­vel egye­tem­ben a párt­ból is. 

Ez­zel pár­hu­za­mo­san el­len­fe­lei egy­re in­kább a le­ni­niz­mus­tól ide­gen, az­zal szem­ben ál­ló, a párt­egy­sé­get ve­szé­lyez­te­tő irány­zat­ként igyekez­tek be­mu­tat­ni mun­kás­sá­gát. Bu­ha­rin sza­vai­val a troc­kiz­mus „a párt fun­da­men­tu­ma alá he­lye­zett di­na­mit” sze­re­pét töl­ti be. Ez­zel szem­ben Trockij ma­gát vé­gig a le­ni­ni örök­ség au­ten­ti­kus hor­do­zó­ja­ként, iga­zi le­ni­nis­ta­ként igye­ke­zett fel­tün­tet­ni Sztá­lin­nal és kör­nye­ze­té­vel szem­ben. Az egyen­lőt­len küz­del­met a ma­ga esz­kö­zei­vel, min­de­nekelőtt a szó fegy­ve­ré­vel egé­szen ha­lá­láig foly­tat­ta, mi­köz­ben ko­ráb­bi hí­vei sor­ra árul­ták el vagy let­tek a sztá­li­ni ter­ror­gé­pe­zet ál­do­za­tai.