Trianon hatása a magyar kultúrpolitikára

A kü­lön­bö­ző ideo­ló­giák és esz­mék lár­más küz­del­mé­nek hoss­zú hó­nap­jai­ban a kul­túr­po­li­ti­ka sok­kal fon­to­sab­bá vált az elő­ző év­ti­ze­dek­hez ké­pest. Gon­dol­junk csak a bu­da­pes­ti tu­do­mány­egye­tem kor­mány­biz­to­sa­ként is te­vé­keny­ke­dő – eb­ben a mi­nő­sé­gé­ben az egye­tem au­to­nó­miá­ját meg­szün­te­tő – Já­szi Osz­kár­ra és a Ta­nács­köz­tár­sa­ság köz­ok­ta­tás­ügyi nép­biz­to­sai­ra: a sa­ját el­kép­ze­lé­seit meg­szál­lot­tan min­den­ki­re ráeről­tet­ni kí­vá­nó Kun­fi Zsig­mond­ra és utód­já­ra, Lu­kács György­re, akit ek­ko­ri, vö­röster­rort is he­lyes­lő po­li­ti­ku­si mű­kö­dé­se miatt sem­mi­kép­pen