Trianon és a „magyar feltámadás"

A tör­té­nel­mi Ma­gyaror­szág 1918–1920 kö­zött vég­be­ment összeom­lá­sa so­rán a ma­gyar­ság trau­mák egész so­ro­za­tát szen­ved­te el. A há­bo­rús ve­re­ség, az egy­mást kö­ve­tő re­zsim­vál­tá­sok, a vö­rös- és a fe­hér­ter­ror tom­bo­lá­sa, az ide­gen meg­szál­lók ön­ké­nyes­ke­dé­sei újabb és újabb meg­pró­bál­ta­tá­so­kat je­len­tet­tek. Eköz­ben Er­dély­ből, a Fel­vi­dék­ről és a Dél­vi­dék­ről tö­me­gé­vel özön­löt­tek a me­ne­kül­tek az or­szág köz­pon­ti te­rü­le­tei­re, ahol az egy­re gyor­su­ló inf­lá­ció­val sú­lyos­bí­tott, el­hú­zó­dó gaz­da­sá­gi krí­zis amúgy is rend­kí­vü­li ne­héz­sé­ge­ket oko­zott. A ku­darc, a bu­kás, a sors­ül­dö­zött­ség él­mé­nye min­den­na­pos ta­pasz­ta­lat­tá lett Ma­gyaror­szá­gon. S mindezt be­te­tőz­te a tria­no­ni bé­ke­szer­ző­dés, amely a ma­ga kí­mé­let­le­nül szi­go­rú ren­del­ke­zé­sei­vel nem csu­pán alig el­vi­sel­he­tő ter­hek­kel súj­tot­ta a ma­gyar­sá­got – az új ál­lam­ha­tá­ro­kon in­nen és túl –, ha­nem a megaláz­ta­tás ér­zé­sét is kel­tet­te az em­be­rek­ben.