rubicon

Trianon béklyójában

A Magyar Királyi Honvédség fegyverzetének kialakulása 1920–1938 között
11 perc olvasás

A magyar királyi 2. honvédhadsereg keleti frontra küldését és az ottani történéseket megérteni kizárólag az előzmények ismeretében lehetséges. 

Azok a politikai, gazdasági és katonai kényszerpályák a haderő építésében, amelyek 1920 után szűk keretek közé szorították a katonai vezetést, egész egyszerűen nem tették lehetővé igazán ütőképes katonai erő kiépítését az ún. rejtés időszakában. 

Az 1938-tól a győri program meghirdetése nyomán fellendülő haderőfejlesztés pedig nem kapott elég időt arra, hogy – a környező országokhoz mérten – megfelelően felszerelt magyar haderő kerüljön háborús konfliktusba.

Trianoni korlátok

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés – különösen az annak V. részében foglalt katonai, hadihajózási és léghajózási rendelkezések – rendkívül súlyosan érintették a magyar haderőt. Az alapvető fegyveres erő létszámát, fegyverzetét, valamint a hadiipari kapacitást megszabó korlátozások közel két évtizeden át meghatározták a fenntartható haderő nagyságát, illetve képességeit a Magyar Királyságban. 

Magyarország fegyveres erőit a békeszerződés életbe lépését követő három hónapon belül a szerződésben előírtak szerint kellett leszerelni, illetve a szerződés által megszabott mértékben korlátozni. Az általános hadkötelezettséget megtiltották, a hadsereget kizárólag önkéntes alapon lehetett felállítani, illetve kiegészíteni.

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.