A magyar királyi 2. honvédhadsereg keleti frontra küldését és az ottani történéseket megérteni kizárólag az előzmények ismeretében lehetséges.
Azok a politikai, gazdasági és katonai kényszerpályák a haderő építésében, amelyek 1920 után szűk keretek közé szorították a katonai vezetést, egész egyszerűen nem tették lehetővé igazán ütőképes katonai erő kiépítését az ún. rejtés időszakában.
Az 1938-tól a győri program meghirdetése nyomán fellendülő haderőfejlesztés pedig nem kapott elég időt arra, hogy – a környező országokhoz mérten – megfelelően felszerelt magyar haderő kerüljön háborús konfliktusba.
Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés – különösen az annak V. részében foglalt katonai, hadihajózási és léghajózási rendelkezések – rendkívül súlyosan érintették a magyar haderőt. Az alapvető fegyveres erő létszámát, fegyverzetét, valamint a hadiipari kapacitást megszabó korlátozások közel két évtizeden át meghatározták a fenntartható haderő nagyságát, illetve képességeit a Magyar Királyságban.
Magyarország fegyveres erőit a békeszerződés életbe lépését követő három hónapon belül a szerződésben előírtak szerint kellett leszerelni, illetve a szerződés által megszabott mértékben korlátozni. Az általános hadkötelezettséget megtiltották, a hadsereget kizárólag önkéntes alapon lehetett felállítani, illetve kiegészíteni.
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
