Tramua és erőszak – szociálpszichológiai megközelítésben

A száz év­vel ezelőtt ki­rob­bant első vi­lág­há­bo­rú nem csu­pán ha­tal­mas anya­gi és fi­zi­kai, ha­nem lel­ki ter­het is rótt a részt vevő or­szá­gok pol­gá­rai­ra, ka­to­nák­ra és ci­vi­lek­re egyaránt. 

A há­bo­rú pszi­cho­ló­giai vo­nat­­ko­zá­sai­nak vizs­gá­la­ta né­mi­képp hát­tér­be szo­rult a tör­té­nel­mi és po­li­ti­kai elem­zé­sek mel­lett, holott a pszi­cho­ló­gia – és tá­gab­ban az úgy­ne­ve­zett „pszi”-tu­do­má­nyok, pszi­chiát­ria, pszi­cho­ana­lí­zis, pszi­cho­te­rá­pia, tár­sa­da­lom­lé­lek­tan, pszi­cho­tech­ni­ka, kri­mi­no­ló­gia, pe­da­gó­gia stb. – al­kal­ma­zá­sa, fel­hasz­ná­lá­sa ma­ga is fon­tos ré­szét al­kot­ja a há­bo­rú tör­té­ne­té­nek. 

Más­felől a „pszi”-tu­do­má­nyok tör­té­ne­te sem vol­na megír­ha­tó an­nak fi­gye­lem­be­vé­te­le nél­kül, hogy e tu­do­má­nyok hu­sza­dik szá­za­di fejlődé­sé­ben alap­vető je­lentősé­ge volt az első, majd a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú­nak, és ter­mé­sze­te­sen az utá­na kö­vet­kező konf­lik­tu­sok­nak is. 

Az első vi­lág­há­bo­rú mint „kí­sér­le­ti la­bo­ra­tó­rium” ala­poz­ta meg az erőszak, a trau­ma­ke­ze­lés, a meg­fé­lem­lí­tés, a ter­ror, a be­fo­lyá­so­lás és a pro­pa­gan­da al­kal­ma­zá­sá­nak, a szub­jek­ti­vi­tás „me­ne­dzse­lé­sé­nek” azon gya­kor­la­tait és mód­sze­reit, ame­lyek há­bo­rú­ban és bé­keidőben egyaránt ha­tá­sos­nak bi­zo­nyul­tak.