Hans von Seeckt tábornok, a vezérkar funkcióját ellátó Truppenamt (csapathivatal) tehetséges tábornoka a rejtett fegyverkezés híveként magas hatékonyságú kiképzést szorgalmazott, és a mozgóháború taktikájában intenzív kiképzést folytatott. Az 1939–41 közötti időszak német villámháborús taktikáját voltaképpen húsz évvel korábban alapozták meg. A rövid időre történő besorozással ugyanis – illegálisan – a megengedettnél jóval nagyobb hadsereget képeztek ki.
1920-ban felállították a hadsereg pszichológiai kutatórészlegét, mert úgy vélték: „a katonát meg kell tanítani, hogy feladatát akkor is el tudja végezni, ha magára marad a harctéren. Tudnia kell, hogy egyedül ő felel tetteiért és kudarcaiért.”
A versailles-i szerződés által megtiltott nehézfegyverek prototípusainak gyártása a német ipar bevonásával külföldön, elsősorban Hollandiában és Spanyolországban folyt. A „tankőrült” Heinz Guderian és társai a szovjetunióbeli Kazanyban gyakoroltak, míg a német pilótákat az 1920-as évek elejétől Lipeckben képezték ki a német gazdasági és technikai segítség viszonzásaként. 1926-ban, Seeckt lemondásakor Németország ütőképes hadsereg vázával rendelkezett, amelyre később már fel lehetett építeni egy tömeghadsereget.
Hans von Seeckt (1866–1936): az első világháborúban vezérkari tiszt, a keleti fronton harcolt. 1920-ban visszautasította a Kapp-puccsban való részvételt. 1920–1926 között a Truppenamt (csapathivatal, valójában vezérkar) főnöke. A lengyelellenes szovjet–német összefogás híve. 1930–1932-ben Reichstag-képviselő a Német Néppárt (DVP) és a Centrumpárt színeiben. 1934–1935 között Csang Kaj-sek katonai tanácsadója Kínában. Visszatérése után nem volt illúziója Hitlerrel kapcsolatban: „egy célunk van, de más ösvényen haladunk.”
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.