Tisza Kálmán és kora

Korántsem könnyű Tisza Kálmán poli­tikai pályájának mérlegét megvonni. Egyfajta kettősség rajzolódik ki belôle. Az egyik oldalon a „hiányok” sorjáznak: kompromisszumokra épülő politiká­ja következtében egyik társadalmi réteg sem volt maradéktalanul elé­gedett. A polgári parlamentarizmusba vetett hitét összeegyeztethetőnek tartotta a pat­riarchális hatalom­gyakor­lással. A kiegye­zési rendszer változatlan fenntartásának szándéka pedig meg­gátolta a politikai élet demokra­tizáló­dását. A másik oldalon azt láthatjuk, hogy mi­nisz­terelnöksége idején az ország pénz­ügyi helyzete stabi­lizáló­dott, a gaz­daság növekedési pályára állt. A korábbinál korszerűbb állam­igaz­gatás épült ki. Olyan infrastrukturális be­ru­házások történtek, amelyeknek hasznát még ma is élvezzük. A Tisza vezette kormányok agrárérdekeltségű ellen­szélben karolták fel a gyáripar fej­lesz­tését. Látványosan gyarapodott az ok­ta­tás, a kultúra… Az persze szintén elgondolkodtató, hogy mindez talán Tisza Kálmán nélkül is megvalósult volna.