Tisza István, 1861–1918

Ti­sza Ist­ván 1861. áp­ri­lis 22-én szü­le­tett Bu­da­pes­ten. Édes­ap­ja, Ti­sza Kál­mán a ki­ala­ku­ló új rend­szer mér­sé­kelt el­len­zé­ke­ként ját­szott fon­tos sze­re­pet. Ő a ti­szán­tú­li refor­má­tus dzsent­ri mar­káns kép­vi­se­lő­je­ként elv­ben el­fo­gad­ta ugyan az oszt­rák–ma­gyar ki­e­gye­zés szük­sé­ges­sé­gét, még­is meg kí­ván­ta szün­tet­ni az 1867-ben lét­re­jött kö­zös in­téz­mé­nye­ket, a kö­zös mi­nisz­té­ri­u­mo­kat és a kö­zös had­se­re­get. Fe­renc Jó­zsef oszt­rák csá­szár és ma­gyar ki­rály nem volt haj­lan­dó e kö­ve­te­lés tel­je­sí­té­sé­re, hi­szen az tel­je­sen alá­ás­ta vol­na a dua­lis­ta rend­szert. Ti­sza Kál­mán és a mö­göt­te álló ún. Bal­kö­zép Párt ál­lás­pont­ja tart­ha­tat­lan volt, hi­szen a nagy­ha­tal­mi hát­tér – ame­lyet az Auszt­ri­á­val kö­tött szö­vet­ség volt hi­va­tott biz­to­sí­ta­ni – fel­a­dá­sa Ma­gyar­or­szá­got idő­vel a már éle­se­dő nem­zet­kö­zi vi­szá­lyok és a cá­ri Orosz­or­szág ál­tal tá­mo­ga­tott pán­szláv tö­rek­vé­sek ál­do­za­tá­vá te­het­te vol­na. Hi­á­ba­va­ló len­ne an­nak tárgya­lá­sa, hogy mennyi­re volt re­á­lis ez a ve­szély; a lé­nyeg az, hogy an­nak tűnt a ko­ra­be­li ma­gyar po­li­ti­ku­sok zö­mé­nek sze­mé­ben, akik nem bíz­tak a szláv és ro­mán nemze­ti ki­sebb­sé­gek Ma­gyar­or­szág irán­ti lojalitá­sá­ban.