Térképvázlat a 20. századi spanyol jobboldalról

A 20. szá­za­di spa­nyol jobb­ol­dal idő­ben és tér­ben is jól ta­go­ló­dott: más volt a Pri­mo de Ri­ve­ra-­fé­le dik­ta­tú­ra idő­sza­ká­ban, a Fran­co-é­rá­ban, s a de­mok­ra­ti­kus át­me­net nyo­mán is új struk­tú­rát vett fel. Mindemel­lett egyen­lőt­len elosz­lás­ban volt je­len az or­szág kü­lön­bö­ző kör­ze­tei­ben. Köz­is­mer­ten erős volt pél­dául Na­var­rá­ban, Ó-Kasz­tí­liá­ban, míg gyen­gél­ke­dett Va­len­ciá­ban, Asz­tú­riá­ban, a Baszk­föl­dön. Más­részt a jobb­ol­dal ta­go­ló­dá­sa nyel­vi-et­ni­kai megosz­tott­ság for­má­já­ban is meg­fog­ha­tó. Mást je­len­tett jobb­ol­da­li­nak (ez­zel együtt cent­ra­lis­tá­nak) len­ni Mad­rid­ban, és egé­szen mást jobb­ol­da­li­nak (és au­to­no­mi­stá­nak) len­ni a sa­já­tos nyel­vi-et­ni­kai arcu­la­tú Ka­ta­ló­niá­ban, Baszk­föl­dön vagy Ga­lí­ciá­ban. A jobb­ol­dal ál­ta­lá­nos­ság­ban ka­to­li­kus szem­lé­le­tű és na­cio­na­lis­ta volt, de so­rai­ban külön­bö­ző na­cio­na­liz­mu­sok fe­szül­tek egy­más­nak, egy­for­mán erős val­lá­si el­kö­te­le­zett­ség­gel.

Az el­ső vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő hat­éves for­ra­dal­mi er­je­dés nyug­ta­lan idő­sza­ka után a jobb­ol­dal a rend ér­té­ke je­gyé­ben szin­te egy­sé­ges meg­könnyeb­bü­lés­sel fo­gad­ta Mi­gu­el Pri­mo de Ri­ve­ra tá­bor­nok ka­to­nai puccsát és dik­ta­tú­rá­ját, ame­lyet XIII. Al­fonz ki­rály is lel­ke­sen tá­mo­ga­tott. Kez­det­ben az sem oko­zott sú­lyo­sabb za­vart, hogy a tá­bor­nok felosz­lat­ta a pár­to­kat – a jobb­ol­da­lia­kat is be­leért­ve. Az al­kot­mány fel­füg­gesz­té­se, a par­la­ment és a vá­lasz­tott ön­kor­mány­za­tok felosz­la­tá­sa, a so­vány ka­ta­lán pre­au­to­nó­mia meg­szün­te­té­se is csak ké­sőbb oko­zott ko­mo­lyabb né­zet­el­té­ré­se­ket.

Pri­mo kí­sér­le­te, hogy a Ha­za­fias Szö­vet­ség egy­ség­párt­ja ke­re­té­ben egye­sít­se a jobb­ol­dalt, az ál­lam­köz­pon­tú dik­ta­tú­rá­ban nem üt­kö­zött el­lenál­lás­ba, de nem is ho­zott lét­re ütő­ké­pes erőt, no­ha en­nek a fan­tom­párt­nak a