rubicon

Teleki személyisége

A miniszterelnök hétköznapjai
13 perc olvasás

Azok, akik Teleki Pált közelről ismerték, okvetlenül megszerették. A távolból már korántsem mindenki volt vele így. Dinamizmusa néha kotnyeleskedésnek tűnt, sarkos véleményei cinizmusnak, és szüntelenül szétindázó mondatai csak a beavatottak számára voltak élvezhetőek. Mégis: talán egyetlen olyan politikusa sincs a két világháború közötti Magyarországnak, aki annyira benne lenne a történeti köztudatban, mint éppen ő. A harmincas években cingár alakja megszokott jelensége volt a budapesti Belváros éle­tének, ahogy József nádor téri palotájából az egyetemre, az Or­szágos Kaszinóba vagy éppen a Hazai Takarékpénztárba sietett.

A fennmaradt fényképek tanúsága szerint a húszas évekbeli súlyos betegsége után ráncai elmélyültek, arca lesoványodott, bár ebből a meggyötört arcból is világított a szür­ke szempár, amelyet a most már állandóan hordott csontkeretes pápaszem is felnagyított. Kevesen állták ezt az átható tekintetet. Ez az arc gyakran szaladt gúnyos-cinikus mosolyba, amelyet a felhúzott váll és a széttárt karok tettek hangsúlyosabbá. Teste, ha lehet, még szikárabb lett, s az orra mellett a száj sarkáig lefutó két mély barázda jelezte az átélt szenvedéseket. 

Telekit Illyés Géza sebészprofesszor műtötte meg 1922 decemberében, pon­tosan akkor, amikor hírek terjedtek el arról, hogy Bethlen István miniszterelnök – Bánffy Miklós külügyminiszter

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta