Teleki Pál „búcsúlevele”

Hogy Teleki Pál halála öngyilkosság következménye volt, annak legfőbb bizonyítékának mindenki a kormányzóhoz intézett és búcsúlevélként emlegetett levelet tekinti. Ezzel kapcsolatban is volt sok bizonytalanság, amelyekről Zakar András ismert, nagyon alapos forrásgyűjteménye tanúskodik. 

Voltak olyan megnyilatkozások, amelyek kétségbe vonták, hogy Teleki íróasztalán egyáltalán találtak leveleket. Később mindenesetre előkerült egy ilyen levél, és hogy valóban kellett lennie ilyesminek, az bizonyossá vált Horthy István­né nyomtatásban megjelent önéletrajzából, melyben arról ír, hogy Teleki Pál fia, Géza meglehetősen modortalan stílusban azt követelte a kormányzótól, hogy mutassa meg neki a levelet, de kérésének teljesítését a kormányzó megtagadta. Persze hogy ez a levél azonos volt-e azzal, amelynek szövege később nyilvánosságra került, azt nem lehet bizonyosan állítani, mert arról nincs szó Horthyné könyvében. Valószínűleg nem is tudta, hogy mi volt ennek a levélnek a szövege.

Mindenesetre van egy ilyen le­vél ma az Országos Levéltár tulajdonában, ahol egy kiállításon látha­tó is volt. Ami a levél hitelességének kérdését illeti, tehát azt, hogy valóban Teleki Pál kezétől származik-e vagy sem, szeretnénk a következőkben a történel­mi forráskritika, közelebbről a szövegkritika módszerével megvizsgálni.

A levél szövege Macartney Teleki Pálról szóló könyvének magyar nyelvű kiadásában, a kiadó által csatolt függelékben (ti. a levél Macartney könyvének megírásakor még lappangott) némely részletében eltér a fakszimiléből ismertétől, a megszólításban vessző van és nem felkiáltójel, továbbá a negyedik és ötödik mondatot pont zárja le, nem felkiáltójel. A levél betűhív szövege a fakszimile alapján a következő:

Főméltóságú Úr!

Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi és mi odadobtuk becsületét.

A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! A legpocsékabb   nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.

Teleki Pál

1941. ápr. 3.

A Macartney-féle közlésből kimaradt az, hogy a levél datálva van. Ez a datálás „1941. ápr. 3.”

Először is miért búcsúlevél, hiszen a levélben egyszerű