Teleki Pál

Te­le­ki Pál ha­lá­la után szá­mos bro­sú­ra, kü­lön­nyo­mat és ki­nyom­ta­tott be­széd je­lent meg Te­le­ki Pál, az em­ber cím­mel. Te­le­ki bi­zal­ma­sai, ta­nít­vá­nyai vagy ép­pen po­li­ti­kai el­len­fe­lei raj­zol­ták meg a cser­kész, a hí­vő, a ma­gyar­sá­gért ag­gó­dó po­li­ti­kus-ál­lam­fér­fi, a ta­nár és tu­dós alak­ját. Hogy va­ló­já­ban mi­lyen volt (bár ez a „va­ló­já­ban” va­la­mi­fé­le ab­szo­lút igaz­ság lé­tét fel­té­te­le­zi ve­le kap­cso­lat­ban, ami­től je­len­le­gi tu­dá­sunk mel­lett is igen messze va­gyunk), ezek­ből az írá­sok­ból nemigen tud­ha­tó meg. Ez a né­hány em­lék­irat­író ab­ban a sze­ren­csés hely­zet­ben volt, hogy meg­les­het­te az egyéb­ként rop­pant zár­kó­zott és a ki­tá­rul­ko­zás­tól ódz­ko­dó po­li­ti­kus egy-egy fon­tos lel­ki rez­dü­lé­sét. Írá­saik fi­nom elem­zé­sek egy ja­va­részt ti­tok­ba bur­kolt lé­lek megér­té­sé­hez és megér­te­té­sé­hez, s raj­tuk ke­resz­tül fel­sej­le­nek a sok­szor túl­sá­go­san egy­ol­da­lúan áb­rá­zolt élet­út vi­szo­nyai és vá­lasz­tá­sai.