Teleki László

Teleki László gróf, a reformkori liberális ellenzék élgárdájának egykori tagja, majd a tavaszi forradalom óta a kormány radikális ellenzékének egyik vezére 1848 őszén elvállalta, hogy a katonai élethalálharcát vívó Magyarország diplomáciai képviselője legyen a nyugat-európai országokban. Megbízóival és barátaival – Batthyány Lajossal, Kossuth Lajossal és társaikkal – együtt jól tudta, hogy a haza sorsa nem csupán csaták zöld füvén, hanem tárgyalóasztalok zöld posztójánál dől el, és mindent meg kell tenni azért, hogy a nagyhatalmak ne engedjék restaurálni a Habsburgok birodalmát. Teleki emberfeletti munkája sem tudott azonban változtatni Franciaország érdektelenségén és Anglia illúzióin – míg végül az 1849. augusztus 21-ei Moniteur esti kiadásában ott találta a megbízható berlini forrásból kapott gyilkos hírt: „A magyarok alulmaradtak abban az egyenlőtlen küzdelemben, amelyet a világ két leghatalmasabb birodalma ellen folytattak. Vereségük előre látható és elkerülhetetlen volt, de azért nem csekélyebb az esemény jelentősége.”

Képzelhetjük annak a lelki és egzisztenciális válságnak a mélységeit, amelybe e hír olvastán a diplomatából