Társadalmi nemek a munkaerőpiacon a polgári Magyarországon

A munka, gondolhatnánk, egyenlő, sőt egyenlősítő, hiszen a gazdagabbak (a „dologtalan osztály” – Thorstein Veblen) kivételével nőnek és férfinak, sőt olykor a gyereknek is dolgozni kell a puszta fennmaradás érdekében. A helyzet azonban nem olyan egyértelmű e téren sem. Vitathatatlan persze, hogy a dolgozó osztályok körében – értve ezen modern társadalmi körülmények között a bérmunkásokat, a kistulajdonosokat, a szellemi önállókat, valamint az alkalmazottakat (tisztviselőket) – gyakran, de tegyük hozzá, nem mindig, a férfiak és a nők egyaránt munkára vannak késztetve és képesítve. S ezen az utolsó szón van most a hangsúly, amikor rá szeretnénk mutatni a munka világán belüli alapvető nemi különbségekre. Nevezetesen arra, hogy a piaci kapitalizmus és az urbanizáció feltételei mellett a munka mint a nyilvánosság világa – a nyilvánosság egyéb színtereihez hasonlóan – egyre inkább bezárult a nők előtt. S történt ez annak arányában, ahogy a munka világa modernizálódott, azaz mezőgazdaságiból iparivá vagy szolgáltatásbelivé lett, valamint falusiból városivá alakult át. A modernizáció, ennek megfelelően, a női házon-családon kívüli munkavégzés tereinek beszűkülésével, az egyéni életúton belüli megrövidülésével, azaz kifejezetten rapszodikus és epizodikus fejleménnyé változott. Magyarán ez azt jelenti, hogy ha meg is jelentek a nők a mezőgazdaságon és a falun kívül a munkaerőpiacon, az rendszerint a fiatalabb kor és a házasságot megelőző életciklus kitöltésére szorítkozott csupán. Ami mutatja a nő családi közösségen belüli társadalmi helyének további fontosságát és az ún. női emancipáció gazdasági alapjainak feltűnő hiányosságát. A kutatások tanúsága szerint a női munka korlátozott volumene fokozódott az iparosodás és az urbanizáció előrehaladtával.

Mielőtt bepillantanánk a történet hazai alakulásába, egy módszertani és egy fogalmi kérdést kell röviden érintenünk. A módszertani probléma a női munka kvantitatív megközelítésének nehézségeit, nevezetesen az ezzel kapcsolatos statisztikai adatgyűjtés gyakori homályosságát és kétértelműségét illeti. Mi számít női fizetett munkának? Ez a fogas kérdés változó statisztikai számbavétellel párosult, ami jelentős mértékben torzítja a nők tényleges munkavégzésének a mindenkori mértékéről alkotható képet. Kritikus pont e tekintetben a családi gazdaságon-üzemen belüli női tevékenység értékelése, az ún. segítő családtag fogalmának változó kategorizálása, valamint az ipari házi munka (a bedolgozó tevékenység) megítélése. A dolog súlyát érzékeltetendő hadd hivatkozzam elsőként arra, hogy 1900 és 1910 között a segítő családtagok száma 715 ezerről 418 ezerre zuhant vissza. Ez azonban nem tényleges