Tanult mágia a középkorban

Nyolc­van­ki­lenc má­gus gyűlt össze To­le­dó­ból, Ná­poly­ból és Athén­ból tit­kos zsi­nat­ra, hogy meg­vi­tas­sák, mi­ként ad­hat­ná­nak mél­tó vá­laszt a pápa és bí­bo­ro­sai vá­das­ko­dá­sai­ra. Bár meg­te­het­ték vol­na, hogy a pa­ran­csaik­ra vá­ró dé­mon­ha­da­kat el­len­fe­leik le­győ­zé­sé­re ve­zé­nyel­jék, a má­gu­sok mégis in­kább a békés megol­dást vá­lasz­tot­ták, és sé­rel­meik­kel a köz­vé­le­mény­hez for­dul­tak. Ki­je­len­tet­ték, nem ők, ha­nem ép­pen a pápa go­nosz ta­nács­adói áll­nak a dé­mo­nok szol­gá­la­tá­ban, ami pe­dig az ál­ta­luk gya­ko­rolt má­giát il­le­ti, azt go­nosz em­ber nem ké­pes mű­vel­ni, ugyanis ki­zá­ró­lag a tisz­ta szán­dé­kú má­gus­nak ada­tik meg, hogy a szel­le­me­ket irá­nyít­sa. A má­gu­sok ma­guk kö­zül