Szulejmán asszonya. Hurrem

Az Osz­mán Bi­ro­da­lom­ban hiá­ba ke­res­sük az eu­ró­pai ke­resz­tény or­szá­gok ki­rály­női­hez és ki­rály­néi­hoz ha­son­ló ural­ko­dó­nő­ket. A szul­tán mel­lett a tró­non ülő, ide­gen or­szágok kö­ve­tei­vel tár­gya­ló szul­tán­fe­le­ség el­kép­zelhe­tet­len lett vol­na ab­ban a bi­ro­da­lom­ban, ahol a nő jo­gi­lag min­dig kis­ko­rú­nak szá­mí­tott. Tovább kor­lá­toz­ta a női jo­go­kat a nem ke­resz­tény társa­dal­mak arisz­tok­ra­ta kö­rei­ben min­de­nütt vi­rág­zó po­li­gá­mia és rab­szol­ga­ság, amely az egész Kö­zel-Ke­le­ten szi­go­rú el­zárt­ság­ra kár­hoz­tat­ta e tár­sa­dal­mi ré­teg fe­le­sé­geit és ágya­sait. Ezt az el­zárt­sá­got fe­je­zi ki a há­rem szó is, amely az isz­lám vi­lág­ban a ház­nak az ide­gen fér­fiak elől el­zárt, női lak­ré­szét je­len­ti, s a „tiltott” je­len­té­sű arab ha­ram szó­ból ala­kult ki.

Bár a szul­tá­nok fe­le­sé­gei jog­ál­lá­suk és tár­sa­dal­mi hely­ze­tük alap­ján alig­ha hason­lít­ha­tók a ki­rály­nék­hoz, a bi­ro­da­lom éle­té­ben ját­szott sze­re­pü­ket te­kint­ve már jó­val több ha­son­ló­ság fe­dez­he­tő fel kö­zöt­tük. Sőt, bár­mennyi­re pa­ra­do­xon­nak tű­nik, a pa­di­sa­hok fe­le­sé­gei ese­ten­ként sok­kal na­gyobb ha­ta­lomra te­het­tek szert, mint az eu­ró­pai or­szá­gok koro­nás asszo­nyai. E lát­szó­lag moz­du­lat­lan tár­sa­da­lom ese­ten­ként szé­dí­tő kar­rie­rek szín­te­réül szol­gál­ha­tott: rab­nő­ből szul­tá­ni ágyas, az ural­ko­dót fiú­gyer­mek­kel megaján­dé­ko­zó ágyas­ból a szul­tánt is ha­tal­má­ban tar­tó, mil­liók sor­sa fe­lett dön­tő fe­le­ség vagy a kis­ko­rú szul­tán ural­ko­dá­sa alatt tény­le­ge­sen kor­mány­zó anya­szul­tán­nő vál­ha­tott.