Szüffrazsettek

A szá­zad­elő egyik nagy vissz­han­got ki­vál­tó moz­gal­mát a szüf­ra­zset­tek in­dí­tot­ták a nők vá­lasz­tó­jo­gáért, s olyan re­for­mo­kért, mint a nők egyen­lő ok­ta­tá­sa, mun­ka­vál­la­lá­si jo­gaik ki­ter­jesz­té­se. A szüf­ra­zset­tek elítél­ték a nők csa­lá­don be­lü­li alá­ren­delt­sé­gét, és cé­lul tűz­ték ki a nők na­gyobb sze­rep­vál­la­lá­sát a közélet­ben. 

Az ese­mé­nyek csúcs­pont­ja két­ség­kí­vül 1913-ban és 1914-ben volt. A szüf­ra­zset­tek a leg­több ki­rá­lyi rész­vé­tel­lel zaj­ló ese­ményt vagy po­li­ti­kai gyű­lést gyúj­to­ga­tá­sok­kal és bom­ba­tá­ma­dá­sok­kal igye­kez­tek meg­za­var­ni. Min­den­ki ve­szély­ben volt, aki ven­dég­sze­re­te­té­vel tün­tet­te ki a ki­rá­lyi párt vagy a kor­mány ve­ze­tő po­li­ti­ku­sait. Az ál­lam szim­bo­li­kus épü­le­tei is cél­pont­tá vál­tak. Is­ko­lá­kat, temp­lo­mo­kat – pél­dául a nap­jaink­ban el­hí­re­sült Rosslyn-­ká­pol­nát –, ál­la­mi in­téz­mé­nye­ket, la­kó­épü­le­te­ket ron­gál­tak meg vagy gyúj­tot­tak fel. 

A moz­ga­lom csú­csán, 1914-ben Em­me­li­ne Pank­hurst így foglal­ta össze cél­jai­kat: „Mi azért har­co­lunk, hogy el­jöj­jön az idő, ami­kor egy szü­le­ten­dő kis­lány egyen­lő esé­lyek­kel vág ne­ki az élet­nek, mint fiú­test­vé­rei.”