Szolzsenyicin

95 éve szü­le­tett Alek­szandr Isza­je­vics Szol­zse­nyi­cin, aki negy­ven év­vel ezelőtt, 1973. szep­tem­ber 5-én ír­ta meg egyik leg­fon­to­sabb po­li­ti­kai ma­ni­fesz­tu­mát, a Szov­jetunió ve­zé­rei­hez cím­zett le­ve­lét. Szol­zse­nyi­cin nagy mű­vei és egy­más­nak sok­szor gyö­ke­re­sen el­lent­mon­dó kí­sér­le­tei mö­gött van egy kons­tans elem, egy ál­lan­dó arc: az orosz­ság. Sa­ját orosz­sá­gát egy­szer­re te­kin­ti po­li­ti­kai ki­nyi­lat­koz­ta­tás­nak, amely leg­fő­képp a kom­mu­niz­mus­sal áll szem­ben; ideo­ló­giai ka­te­gó­riá­nak, amely a kon­zer­va­ti­viz­mus „né­pi” vál­fa­ját te­szi a hie­rar­chia csú­csá­ra; mo­rá­lis kül­de­tés­nek, amely az in­di­vi­dua­liz­mus összes for­má­ját ki­zár­ja; esz­mei po­zí­ció­nak, amely min­den­fé­le nyu­ga­tos szem­lé­let el­len­pó­lu­sa; és tör­té­nel­mi sze­rep­nek, amely a gon­dol­ko­dás önér­té­két alá­ren­de­li a cél­sze­rű­ség­nek.