Szolgálni és fenntartani

Nem tudjuk pontosan, hogy a forradalom előtti Franciaország 28 milliós népességéből hányan is tartoztak a nemesség soraiba, a legtöbb történész 300–350 ezerre becsüli létszámukat. Ennél pontosabb adatra aligha tehetünk szert, hiszen – a közhiedelemmel ellentétben – a nemesség egyáltalán nem különült el kaszt jellegűen a társadalom nem nemesi csoportjaitól.

Az ősi nemesi családok egyharmada-egynegyede évszázadonként kihalt, s a nemesítés gyakorlata nélkül Franciaország előbb-utóbb a közrendűek hazájává vált volna. A királyok azonban gondoskodtak arról, hogy a nemesek száma inkább gyarapodjon, mint csökkenjen. Egyes déli tartományokban bizonyos „nemesi” földek vásárlásával, máshol meghatározott városi tisztségek megszerzésével lehetett felemelkedni a nemesség soraiba. A 18. századra a hivatalvásárlás lett a társadalmi felemelkedés legáltalánosabb módja: Alain Texier francia történész szerint kb. 4160 olyan hivatal volt, amely nemességgel járt. (Ezek közül persze jó néhányat már eleve nemesek töltöttek be, más hivatalokba pedig egynél több személyt is beiktathattak.) Emellett a királyok évente 10-12 nemesi levelet is szétosztottak azok között, akiket erre méltónak találtak. 1767. október 30-án például XV. Lajos király kihirdette, hogy mivel a kereskedők a gazdasági fejlődés