Szociofotó a Horhty-korszakban

A két világháború között a derűs, idilli Magyarország mellett a hazai fotográfiában jelen volt a másik oldal, a szegénységben és nyomorban élők képe is. A társadalom árnyékos oldalát a szocio­fotósoknak nevezett fényképezők fotografálták, ám az ő munkáik jóval szűkebb körben válhattak ismertté, mint a hivatalosan támogatott országképet felmutatóké. „A szociofotó – szociális fénykép – készítésének célja valamilyen hatás elérése. Ha keletkezését követően nem kerül nyilvánosság elé, később is lehet történeti-társadalmi dokumentum, adhat esztétikai élményt, de funkcionális jelentőségét elveszti” – írja Albertini Béla, a téma ismert kutatója.

Kilakoltatott család szükséglakást épít a pestszenterzsébeti Hangya nyomorte­lepen. Escher Károly felvétele, 1937 Gyagyovszky Emil, a szociáldemokra­ ta Népszava munkatársának fényképe a pestszentlőrinci szemétbánya területén készült az 1920-as években. Hasonló té­májú képei jelentek meg a Pesti Napló képmellékletében, az 1928. február 19-i számban

Szociofotó korábban is létezett, az 1900-as évektől jelentek meg a társadalom életének sötétebb oldalát bemutató képek a hazai sajtóban. A Vasárnapi Ujság, a Tolnai Világlapja, néha az Új Idők is közölt képeket jobbára a városi, ritkábban a falusi szegénységről, kitűnő, a lapnak amúgy is dolgozó fotográfusok, Balogh Rudolf (1879–1944), Jelfy Gyula (1868– 1944), Kiss Ferenc, Szőnyi Lajos, Erdélyi Mór (1866–1934), Müllner János (1870–1925) és mások felvételeit. A szociáldemokrata Népszava Gyagyovszky Emilnek (1881–1961), a munkásból lett újságíró-fényképésznek a képeit hozta. Az első világháború alatt a nehezedő életkörülményekről elsősorban Müllner János, valamint a fényképeit Révész és Bíró néven jegyző Révész Imre (1895–1975) szolgált képes hírekkel, a háború után az elcsatolt területekről menekült vagonlakók mindennapjairól, az általános szegénységről szintén az egyébként más témákat is fényképező riporterek tudósítottak. Később, a húszas, harmincas években, a szociofotó klasszikus korszakában is létezett a szociális riport, amit a legismertebbek is műveltek, Munkácsi Márton (1896–1963) vagy Escher Károly (1890– 1966) talán a legnagyobbjai a műfajnak. Ezek a képek is megjelentek a Pesti Napló vasárnapi mellékletében a népéletből vett magyaros stílusú és