Szlovák revíziós tervek, 1939–1945

A po­zso­nyi ma­gyar kö­vet 1939 ele­jén az ot­ta­ni kül­ügy­mi­nisz­té­rium egyik mun­ka­tár­sá­val be­szél­ge­tett a bé­csi dön­tés­ről. A szlo­vák ál­lás­pont a kö­vet­ke­ző­kép­pen hang­zott: „A tria­no­ni szer­ző­dés ide­jén az inga erő­sen ki­len­dült, és Ma­gyaror­szá­got olyan te­rü­le­tek­től fosz­tot­ták meg, ame­lyek­nek el­vesz­té­sé­be nem tö­rőd­he­tett be­le. A bé­csi dön­tés ide­jén az in­ga a má­sik irány­ba len­dült túl, és Ma­gyaror­szág­nak olyan terü­le­te­ket is odaítél­tek, ame­lyek­nek Ma­gyaror­szág­hoz tar­to­zá­sát Szlo­vá­kia nem is­mer­he­ti el jo­gos­nak. Ha ezt a kí­nai fa­lat, amely ben­nün­ket el­vá­laszt, si­ke­rül le­bon­ta­ni, a két nép őszin­te együtt­mű­kö­dé­sé­nek nem lesz sem­mi aka­dá­lya.” A ma­gyar po­li­ti­kai ve­ze­tés azon el­kép­ze­lé­sé­re, mi­sze­rint idő­vel Szlo­vá­kia eset­leg Ma­gyaror­szág­hoz csat­la­ko­zik, Du­rč­ans­ky szlo­vák kül­ügy­mi­nisz­ter ki­hang­sú­lyoz­ta: a szlovák nem­zet nem haj­lan­dó po­li­ti­kai és nem­ze­ti ön­gyil­kos­sá­got el­kö­vet­ni az­zal, hogy a Szent Ist­ván-i ko­ro­ná­hoz csat­la­ko­zik. Vé­le­ménye sze­rint ez az el­mé­let elavult­tá vált és nem ve­zet­het cél­hoz.