Visszatekintve az elmúlt évszázadokra jól látható, hogy a migrációs mozgatórugók széles spektruma mit sem változott. Az elvándorlást kiválthatta éhínség, anyagi motiváció, az érvényesülés és a jobb körülmények közé kerülés vágya csakúgy, mint a permanens fenyegetettség érzése. Az azonban kétségtelen, hogy rövid idő alatt a legnagyobb tömegeket mindig a háborús konfliktusok mozgatták meg. A 15–18. században a Kárpát–Balkán-térségben olyan mélyreható változások játszódtak le, amelyek a politikai, etnikai és társadalmi viszonyokat alapjaiban változtatták meg. Az Oszmán Birodalom előretörésével a középkori balkáni államok elbuktak, a Magyar Királyság pedig mint önálló regionális középhatalom megszűnt létezni. A menekültek egy része a védettebb, Habsburg-fennhatóság alatti területeken keresett menedéket az ország középső részéről elvándorlókkal együtt. Ezzel párhuzamosan az Oszmán Birodalom az általa elfoglalt magyarországi területeken hozzálátott a megfogyatkozott lakosság pótlásához. Ennek megfelelően a végvárrendszer mindkét oldalán ott találjuk a balkáni eredetű népességet, nemcsak a jobbágyok és a parasztok, de a nemesség és a polgárság (kereskedők, kézművesek) képviseletében is.
A
Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!
Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:- Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
- Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
- Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta
