Visszatekintve az elmúlt évszázadokra jól látható, hogy a migrációs mozgatórugók széles spektruma mit sem változott. Az elvándorlást kiválthatta éhínség, anyagi motiváció, az érvényesülés és a jobb körülmények közé kerülés vágya csakúgy, mint a permanens fenyegetettség érzése. Az azonban kétségtelen, hogy rövid idő alatt a legnagyobb tömegeket mindig a háborús konfliktusok mozgatták meg. A 15–18. században a Kárpát–Balkán-térségben olyan mélyreható változások játszódtak le, amelyek a politikai, etnikai és társadalmi viszonyokat alapjaiban változtatták meg. Az Oszmán Birodalom előretörésével a középkori balkáni államok elbuktak, a Magyar Királyság pedig mint önálló regionális középhatalom megszűnt létezni. A menekültek egy része a védettebb, Habsburg-fennhatóság alatti területeken keresett menedéket az ország középső részéről elvándorlókkal együtt. Ezzel párhuzamosan az Oszmán Birodalom az általa elfoglalt magyarországi területeken hozzálátott a megfogyatkozott lakosság pótlásához. Ennek megfelelően a végvárrendszer mindkét oldalán ott találjuk a balkáni eredetű népességet, nemcsak a jobbágyok és a parasztok, de a nemesség és a polgárság (kereskedők, kézművesek) képviseletében is.
A
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.
