Szent István törvényei

Szent Ist­ván tör­vé­nyei­nek egyet­len ere­de­ti pél­dá­nya sem ma­radt ránk, ere­de­ti for­má­ju­kat sem is­mer­jük; a ma­gyar tör­vény­ho­zás leg­ko­ráb­bi szö­ve­ges em­lé­kei ki­vé­tel nél­kül ké­sőb­bi szer­kesz­tők ál­tal összeál­lí­tott tör­vény­gyűj­te­mé­nyek­ben és ezek ké­sőb­bi má­so­la­tai­ban ha­gyo­má­nyo­zód­tak az utó­kor­ra. A ku­ta­tók ed­dig össze­sen tíz Szent Ist­ván-i tör­vény­szö­ve­get tar­tal­ma­zó ké­zi­ra­tot ta­lál­tak. A ké­zi­ra­tok alap­ve­tően két szö­veg­vál­to­za­tot tar­tal­maz­nak. A két va­riáns összeál­lí­tói kö­zel azo­nos ko­ráb­bi szö­ve­gek­ből dolgoz­tak, eb­ből kö­vet­ke­zik, hogy már a kö­zép­kor­ban sem áll­ha­tott ren­del­ke­zés­re a mai­nál lé­nye­ge­sen több Ist­ván ki­rály ál­tal kiadott írott tör­vény­szö­veg.

Az el­ső vál­to­za­tot a leg­ré­gibb ké­zi­rat­ban ta­lál­juk, egy Szent Ist­ván ko­ra után ta­lán egy év­szá­zad­dal ké­szí­tett, 12. szá­za­di kó­dex­ben, amely csak Ist­ván tör­vé­nyeit tar­tal­maz­za. Ma­gyaror­szá­gon ré­gi szo­kás, hogy a je­len­tő­sebb kó­de­xek­nek ne­vet ad­nak. Ez a mű az Admonti kó­dex ne­vet kap­ta, mert a fel­ső-­auszt­riai ad­mon­ti ben­cés apát­ság könyv­tá­rá­ból ke­rült elő. A töb­bi ki­lenc ké­zi­ra­tot ugyan két