Szent Domonkos és a prédikátorok rendje

Nyolcszáz éve Montpellier-ben izgalmas találkozásra került sor. Egy diplomáciai küldetés végeztével Kasztília felé tartva Diego osmai püspök, az oldalán káptalanjának alpriorjával, Domonkossal, összetalálkozott azokkal az elcsüggedt és frusztrált ciszterci apátokkal, akiket III. Ince pápa azért küldött, hogy az albigensek és a valdensek ellen prédikáljanak. Diego azt a tanácsot adta nekik, hogy hirdessék a hitet ők is szegényen, egyházi hatalmi pozíciójukról lemondva. Diego és Domonkos is ott maradtak, és csatlakoztak ehhez az új vállalkozáshoz. Ez volt az a kezdeti élmény, amelyet – Domonkos majd’ egy évtizedes vándorprédikátori működése után – 1215-ben Toulouse-ban egy helyi prédikátorközösség létrehozása követett, s amelyből 1216-ban pápai jóváhagyással a prédikátorok rendje létrejött. Így egy olyan szerzetesrend alakult meg, amelynek tagjai – a korábbi rendek gyakorlatától gyökeresen eltérve – hivatásuknak tekintették a lelkipásztori munkát, „hogy felebarátaik lelke számára hasznosak lehessenek”, amint a legrégibb konstitúció megfogalmazta.