Szemelvények a numerus clausus törvény országgyűlési vitájából, 1920. szeptember 2-21.

Usetty Ferenc előadó:

T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém a Nemzetgyűlés pénzügyi és közoktatásügyi bizottságának a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozásról szóló törvényjavaslat tárgyában hozott együttes jelentését a t. Nemzetgyűlésnek beterjeszteni. E bizottságok egyhangú határozattal tisztelettel kérik a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezen javaslatot általánosságban és részleteiben a két bizottság által módosított szövegben elfogadni.

A háború, a forradalmak, a kommunista rémuralom, az idegen megszállás, a kegyetlen békeszerződés, sivár jelenünk és kevés örömmel, reménységgel kecsegtető jövőnk mind-mind nem voltak hiába, ha ebből a rettenetes leromlásból és szenvedésből le fogjuk vonni a tanulságokat, ha okulni fogunk. A közmondás is azt tartja, de sajnos, rajtunk is bebizonyosodott, hogy saját kárán tanul a magyar. Jaj nekünk, ha azokból a rettenetes károkból nem fogunk tanulni. Hála a magyarok Istenének, mi, maradék magyarok, belátjuk, hogy a múltban sok tévedést, hibát követtünk el. Mi okulni akarunk és ha most még nem is forrt össze mindannyiunk lelke abban az egy nemes és szent gondolatban, amelynek célja ennek a hazának boldogsága, én ugy látom, hogy lassan bár, de azon az úton haladunk, hogy mi okulni akarunk, ezt a szerencsétlen magyar hazát újjá akarjuk épiteni és újra lábra akarjuk állitani.

De ehhez az újjáépítéshez elsősorban belső megújhodásra van szükségünk. Ebben a rettenetes nagy feladatban megtorpanni könnyű, de kitartani hazafias és halálos szent kötelessége minden magyar embernek. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Egy nemzetet kell életre kelteni és ezt a munkát féligazsággal, feltörvényekkel, hangzatos jelszavakkal nem lehet elvégezni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Radikális, gyökeres, intézményes biztosítékokra van szükségünk és revizió alá kell vennünk a multat, revizió alá kell vennünk az országos politikát, minden intézményünket, és ha igaz az a mondás – pedig kétségtelenül igaz –, bogy akié az iskola, azé a jövő, akkor nekünk, magyaroknak, kettős éberséggel és figyelemmel kell iskolapolitikánkat revizió alá vennünk (Ugy van! Ugy van!) minden vonalon, kezdve a középiskolától, felfelé egész az egyetemig.

(…) A két forradalom, azután a kegyetlen békeszerződés következtében ideiglenesen megcsonkított hazánk nem bírja el az óriási szellemi proletariátust. A magyar állam alapjai nem elégségesek arra, hogy ezt az óriási szellemi proletariátust, mely veszélyt jelentett már a múltban is, de kettőzött veszélyt jelent jelenleg, elbírja. Óvakodnunk kell a szellemi