Széchenyi szerelmei

A Napló 1810-es években írott lapjairól huszonéves, ifjú arisztokrata tűnik elénk, mögötte a napóleoni háborúk bravúros huszárcsínyei; láthatjuk őt a kanapé sarkában, keresztbe vetett lábbal, virágos házikabátban ülve vagy álarcosbálokon, ahol a nápolyi királynéval és a száműzött walesi hercegnével táncolja a francia négyest. Elfogulatlanul udvarol férjes asszonyoknak, olykor nevetségessé téve, mi több, párbajra kényszerítve a gyanakvó férjet – hogy aztán 1814-ben ezt jegyezze fel naplójába: „Augusztus 9-ike életem egyik legfurcsább napja volt. Ez volt az első lépés a balsors felé, a bűnös szenvedély kezdete: kútfeje majdani kétségbeesésnek. (Egy igen csinos asszonnyal Cenkről Bécsbe utaztam.)” Ez az asszony valószínűleg nem más, mint Caroline Meade, bátyjának, Széchényi Pálnak a felesége, egy kétéves kisfiú, Széchényi Andor édesanyja.

Caroline korán árvaságra jutott, s húgával, Selinával Bécsben Lichnowsky hercegéknél nevelkedett, az akkori szokásokhoz képest meglehetősen szabadon. Egy családi körben tartott jelmezes mulatságon például az alakját felfedő török bugyogóban mutatkozott – igaz, jókora álszakállal. Caroline igazi szépség volt, karcsú, fényes fekete hajú, sötét szemű. 1811-ben lett Pál gróf felesége, akivel hol Bécsben, hol Sopronban vagy a birtokukon, Apátiban éltek. Caroline, úgy tűnik, Bécsben a csendes Apátiba vágyódott, a falusi magányból viszont a szórakoztató