Szapphó. Egy költőnő három arca

Szap­phó éle­té­ről nem so­kat tu­dunk. Az új­ko­ri hí­rét megala­po­zó, la­kó­he­lye miatt lesz­bo­szi­nak ne­ve­zett sze­re­lem min­de­ne­set­re egyál­ta­lán nem min­dig és fő­ként nem kez­det­től volt ré­sze a ró­la szó­ló ha­gyo­mány­nak. A for­rá­sok alap­ján azon­ban úgy tű­nik, mint­ha nem is egy, hanem legalább két-há­rom Szapphó lé­te­zett vol­na: egy tisz­te­let­re mél­tó köl­tő­nő, egy fe­hér­má­jú fér­fi­bo­lond és egy sa­ját neme iránt ér­dek­lő­dő, fes­lett asszony. Élet­raj­zá­nak leg­fon­to­sabb for­rá­sai sa­ját ver­sei, ame­lyek – ket­tő hí­ján – tö­re­dé­ke­sen ma­rad­tak fenn. Óko­ri, le­xi­kon­cikk­sze­rűen rö­vid élet­raj­zai­ban ku­szán ke­ve­re­dik fan­tá­zia és va­ló­ság, rossz­in­du­lat és ra­jon­gás, de ami hi­te­les­nek tű­nik, mind a ver­sek­ből me­rí­tett in­for­má­ció.