Szamár-sziget szellemkatonái

Az el­ső vi­lág­égés dön­tő moz­za­na­tai jó­sze­ré­vel nyom­ta­la­nul vesz­tek ki a ma­gyar köz­em­lé­ke­zet­ből – bát­ran sum­máz­hat­juk száz év­vel az ese­mé­nyek után. Ha lap­pang is va­la­mi­fé­le ho­má­lyos vagy ép­pen hasz­na­ve­he­tet­le­nül tan­könyv­sza­gú tö­re­dék, azt egy­részt át­hat­ja a nyu­ga­ti tör­té­né­szek szem­lé­let­mód­ja és érv­rend­sze­re, más­fe­lől ro­man­ti­kus kép­ze­tek öve­zik. A ma­rok­nyi ho­ni szak­em­ber hő­sies – de meg­le­he­tő­sen re­mény­te­len – har­cot foly­tat sok száz­ezer ma­gyar ér­de­mei­nek és ál­do­za­tá­nak elis­mer­te­té­séért. Nem cso­da, ha több mint nyolc­van­ezer oszt­rák–ma­gyar ka­to­na úgy ma­sí­roz­ott ki az élet­ből és tör­té­net­írá­sunk­ból, mint­ha ott sem let­tek vol­na. Ők a Sza­már-szi­get szel­lem­ka­to­ná­i.