rubicon

Szabadság, egyenlőség, demagógia!

9 perc olvasás
A nagy francia forradalom története is bizonyítja, hogy nincs éles határvonal a demokratikus szellemű politizálás és a demagógia között. A politika demokratizálásának szükségszerű és visszafordíthatatlan folyamata kezdettől magában hordozta az agresszív, minden ellenvéleményt népellenes törekvéssé nyilvánító, demagóg politika veszélyét. Aki azt hirdeti: „Válasszatok engem!”, az azt is hirdeti: „Ne válasszátok ellenfelemet, mert ő nem megfelelően képviselne benneteket!”

Amikor demagógiáról beszélünk, egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy minden demokratikus – vagy annak feltüntetett – politikai tevékenység magában hordozza a demagógia elemeit. Kiket is nevezünk demagógoknak? Akik felszítják a nép szenvedélyeit és előítéleteit, hogy elnyerjék támogatását saját céljaik érdekében, s akik saját ellenfeleiket a nép ellenfeleivé nyilvánítják. A 18. század óta azonban nem az isteni elhivatottságból vagy a hagyományokból szokás levezetni a hatalmat, hanem a kormányzottak beleegyezéséből, s ezért minden politikusnak – ténylegesen vagy látszólagosan – meg kell szereznie a néptömegek egy részének támogatását. Ehhez pedig önmagát a népi törekvések képviselőjének kell feltüntetnie, hiszen aki hangsúlyozottan szembefordul a népi szenvedélyekkel és előítéletekkel, az aligha remélheti, hogy demokratikus eljárással a hatalom részesévé nyilvánítják. A népi törekvésekkel történő azonosulástól azonban ugyanolyan könnyű eljutni a népnek való hízelgésig, mint saját politikai céljaink propagálásától ellenfeleink befeketítéséig és megrágalmazásáig.

Alkotmányos monarchista demagógia

A demagógia felé a francia forradalmat megelőző időszakban – bármilyen furcsán is hangzik – Emmanuel Joseph Sieyès

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.