Szabad György 1924–2015

Egyetemi tanár, akadémikus (MTA), a Magyar Országgyűlés elnöke. Történelmet formáló államférfi: a pártállami diktatúrát lebontó és a demokratikus köztársaságot megteremtő magyar rendszerváltozás meghatározó egyénisége. Hatásos szónok és szellemesen riposztozó vitapartner.

És előtte, közben, utána mindvégig: tör­ténész. A múlt titkait kutató, mono­gráfiákat és szintéziseket alkotó tudós, továbbá iskolát teremtő professzor. Életműve nyomán nagyságrendekkel gyarapodott a hazai polgári átalakulás – és különösen az 1849–1867 közötti önkény­uralmi periódus – korára vonatkozó tárgy­ismeretünk és szemléleti tudásunk. 

A Rubicon hagyományaihoz híven elsősorban a történész Szabad Györgyre em­lékezik. Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy – a szerkesztőség felkérésére – néhány személyes gondolattal fölidézzem a tudós és a tanár alakját. Két történetet szeretnék elmesélni. Az egyik arról szól, hogy a tudós a jól megválasztott közéleti szerepvállalással a diktatúra idején is se­gítheti az értékek érvényesülését. A má­sik arról, hogy a professzor milyen mo­solygósan tudott ironizálni a saját életművén is. 

1976-ban történt, hogy a legendás heti fogadóórák egyikén magas, fekete ruhás fiatalember lépett a folyosón várakozó egyetemisták csoportjához, és azt kérte, soron kívül engedjük magunk elé. Késő este azután érdekes beszélgetést közvetített a képláda, és abból derült ki, mit akart Bódy Gábor, a magyar film zseniális fenegyereke egykori kedvenc professzorától: ajánlja Amerikai anzix című filmjét a közönség és a kritika figyelmébe. Nyilván tudta, hogy tíz évvel korábban Szabad kitűnő cikket írt Jancsó Miklós korszakos al­kotása, a Szegénylegények védelmében a