Sváb kislexikon

Bár a 17. sz. végére túlnépesedett délnémet területekről nézve az el­néptelenedett, kiváló minőségű ma­gyar földek magának a paradicsom­nak tűnhettek, az átköltözés komoly anyagi terhet rótt a német pa­rasz­tokra, hiszen otthoni földes­uruk­tól pénzben kellett megváltaniuk magu­kat. Az uradalom által megbízott te­lepítési biztos feladata volt, hogy többhetes németországi körút során különféle gazdasági előnyök ígére­tével meggyőzze az embereket, hogy jelentkezzenek betelepítésre, ide­haza pedig ő gondoskodott arról, hogy a megígért javak (ház, gazdasági eszközök) készen várják a németeket; ezeket azonban nem minden esetben sikerült időre teljesíteni.

Olyan egyedi szerződés, amely véglegesen szabályozza a jobbágyok jogait és köte­le­zettségeit a földesúrral szemben. A tatai uradalomban Esterházy József 1735-ben hét falu német telepeseivel kötött ilyet, jóval kedvezőbb feltételekkel (szabad költözés, alacsonyabb terhek stb.), mint az uradalom többi jobbágyával, akik ideig­lenes szerződést kaptak, amelyet rend­szeresen felülvizsgáltak és újrakötöttek. Az örök­szer­ződéseket Mária Terézia 1767-es úrbér­ren­dezése után a Helytartótanács meg­erő­­sítette, mert az Urbáriumnál is ked­ve­zőbb feltételeket tartalmaztak. Az 1850-es évek­ben viszont épp emiatt a fal­- ­­­­­vak­­­­nak perben kellett elismertetniük, hogy az 1848-as jobbágyfelszabadítás rájuk is azonos felté­telekkel vonatkozik.

A magyarországi sváb falvak nagy ré­szé­ben a 19. század végére kialakult az a sajátos menyasszonyi ruha, amelyet gyak­ran még az 1950-es években is viseltek az esküvőkön. Ezek a ruhák azonban nem erre az egyszeri alkalomra készültek, mint az a magyaroknál a század­for­duló után gya­kori volt, ha­nem a ké­sőb­bi asszo­nyi és a korábbi leány ünnep­lőruha darab­jait ötvözték. A menyasszony fekete ru­hában, de fehér kötényben és pártában állt az oltár elé. Ezeket a ruha­darabokat a lako­dalom meghatá­rozott pontján cse­rél­ték le fekete kötényre és asszonyi kendőre, a külsőségekben is meg­pecsételve a frigyet.

A stifolder – Wild Kata­lin kutatásai alapján – olyan szalámi­speci­a­litás, amelyet a Hessen tar­to­mánybeli Fuld­á­ból a 18. szá­zad­ban Ba­ranyába betelepülő né­me­tek hoztak ma­guk­kal. A név a fuldai bencés apátság nevé­ből ered (Stift Fulda).