Status quo ante

A magyarországi németség háború utáni tragikus sorsával kapcsolatban rendszerint két szélsőséges vélemény hallható. Az egyik szerint a kitelepítést a nagyhatalmak kényszerítették a magyar vezetésre, így ahhoz a magyarságnak semmi köze sincsen. A másik vélekedés szerint viszont a kitelepítés a 19. század óta erőszakos asszimilációt folytató magyar politika szerves következménye volt. Mindkét szemlélet hamis, bár egyik sem nélkülözi teljesen az igazságot. A magyarországi németség háború utáni sorsa nem önálló jelenség, hanem illeszkedik a második világháború alatt és után lezajlott nagy etnikai átrendezések sorába. Ugyanakkor különbség a szomszéd országokban és Lengyelországban lezajlott folyamatokkal szemben, hogy Magyarországon a németek kitelepítése alapvetően nem elvi, ideológiai, hanem gazdasági, anyagi kérdésként vetődött fel a háború utolsó heteiben. Ez volt az oka annak, hogy a koalíciós korszakban a pártok és politikai vezetők között sosem alakult ki konszenzus a kitelepítendők körének megállapításában. Ez a belső bizonytalanság, valamint a német megszállási övezetek telítettsége vezetett oda, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezetője, Szviridov altábornagy által követelt teljes kitelepítés helyett a hazai németség mintegy fele szülőföldjén maradhatott.