Sportember, sportvezető, sportdiplomata

Horthy Miklós kormányzó legkisebb fia gyermekkorától aktívan sportolt. Sokoldalú, korabeli kifejezéssel élve all round sportember volt: úszott, evezett, teniszezett, golfozott, hokizott, kitűnő galamb­lövő és lovaspóló-játékos volt, ezek mellett a téli sportokat is mű­vel­te. 1922-től motorversenyzőként a legjobbak között tartották számon, s több pályadíjat nyert az ügetőn is. 1926-ban versenyautójával halálos baleset részese volt, amely után csak a lovaspólóval foglalkozott intenzívebben. 1929-ben újabb súlyos balesete volt, ezután az orvosok eltiltották a versenysporttól. Ezt követően az ökölvívó-, az úszó- és a teniszszövetség társ­elnökévé választották, majd 1932-től az úszószövetség tényleges elnöke lett. Mind­emellett még számos egyéb sport­vezetői tisztet is betöl­tött. Olimpiai vonat­ko­zású tevékenységéről túl sokat nem tudunk. Az Országos Testne­ve­lési Tanács tagjaként a MOB ügyeivel fog­lalkozott, 1936-ban Berlin­ben ő vezette a ma­gyar úszócsapatot. 

Aktív sportvezetői tevékenysége nyomán 1939-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság – Henri de Baillet-Latour NOB-elnök javas­la­tára – őt választotta a gróf Andrássy Gyula ha­lá­lával megüresedő magyar delegátusi helyre. NOB-taggá választása után, 1939 má­jusában rendkívüli brazíliai követté és meg­hatalmazott miniszterré nevezték ki, s csak­hamar el is foglalta állomáshelyét Rio de Janeiróban. Így már csak a földrajzi távolság miatt sem fejthetett ki aktívabb olimpiai vagy sportvezetői munkát. Mivel 1942 augusztusában hadiállapotba kerültünk Brazíliával, az ifjú Horthynak el kellett hagynia állomáshelyét, és a diplomaták cseréjével szeptemberben haza is érkezett. Ezután újra aktivizálta magát a magyar sportirányításban.

1945 után igen kínossá vált a magyar kormány, illetve az újra­szerveződő magyar olimpiai mozgalom számára, hogy a Nemzetközi Olimpiai