Sötét árnyék

Te­le­ki el­ső mi­nisz­ter­el­nök­sé­gé­nek leg­sö­té­tebb lap­ja a nu­me­rus clausus tör­vény­be ik­ta­tá­sa. Sze­mé­lye­sen ugyan nem vett részt a tör­vény el­fo­gad­ta­tá­sá­ban, ké­sőb­bi po­li­ti­kai pá­lyá­ján mégis büsz­kén hi­vat­ko­zott ar­ra, hogy a kü­lö­nít­mé­nye­sekkel szembeni fellépés mel­lett ez a diszk­ri­mi­na­tív tör­vény is az ő ne­vé­hez fő­ző­dik. Te­le­ki an­ti­sze­mi­tiz­mu­sá­nak nem ta­lál­ni nyo­mát 1919 előtt. A for­ra­dal­mak­ból azon­ban azt a kö­vet­kez­te­tést von­ta le, hogy a ma­gyar zsi­dó­ság el­vesz­tet­te a jo­gát ar­ra, hogy asszi­mi­lá­ciós szán­dé­kát ko­moly­nak, ma­gyar­sá­gát hi­te­les­nek fo­gad­ják el. A politikában e né­ze­tei­hez ha­lá­láig ra­gasz­ko­dott – ha a ma­gán­élet­ben nem is. A tör­vény, mely komp­ro­misszum volt a korábbi liberális befogadó attitűd és a szélsőjobboldali radikálisok totális kirekesztést igénylő álláspontja kö­zött, ígé­re­tes pá­lyá­kat tört ket­té, s te­het­sé­ges ma­gya­rok ez­reit kény­sze­rí­tet­te kül­föl­di ta­nu­lás­ra.