Sortűz Salgótarjánban

Nóg­rád me­gyé­ben min­den at­ro­ci­tás nél­kül tör­tént meg a ha­ta­lom át­vé­te­le 1956. ok­tó­ber 26. és ok­tó­ber 30. kö­zött, mint ahogy a ha­ta­lom vissza­vé­te­le is vér­te­le­nül zaj­lott le a no­vem­ber 4-ei má­so­dik szov­jet beavat­ko­zást kö­ve­tő na­pok­ban. En­nek kö­vet­kez­té­ben a szov­jet csa­pa­tok is csak no­vem­­ber 14-én je­len­tek meg Sal­gó­tar­ján­ban, a me­gye­szék­he­lyen, miu­tán elő­ző nap az ipar­me­den­ce mun­kás­ta­ná­csai­nak kül­döt­tei a sal­gó­tar­já­ni Acél­áru­gyár­ban úgy dön­töt­tek, hogy nem is­me­rik el a Ká­dár-fé­le „Me­gyei For­ra­dal­mi Ta­ná­csot”, s en­nek de­monst­rá­lá­sá­ra az acél­gyá­ri fegy­ve­res cso­port vissza­fog­lal­ta a me­gyei ta­nács épü­le­tét Ká­dár he­lyi kö­ve­tői­től. Az­nap pe­dig, ami­kor már Sal­gó­tar­ján­ban vol­tak a szov­je­tek, a cseh­szlo­vák–ma­gyar ha­tá­ron fek­vő Ipoly­tar­nóc la­kói kiűz­ték a fa­lu­ból a ha­tár­for­ga­lom el­lenőr­zé­sé­re két nap­pal ko­ráb­ban oda­ve­zé­nyelt kar­ha­tal­mis­tá­kat. (A kiala­kult tűz­pár­baj­ban az egyik kar­ha­tal­mis­ta meg­halt.)