Fennállásának rövid ideje alatt a weimari köztársaság példátlan művészi energiát és kreativitást szabadított fel. Korábban egy időszakot sem jellemzett annyi művészi kezdeményezés és új irányzat, mint a weimari korszak történetét. A háború és a forradalom élménye, a demokrácia megvalósulása, a technikai haladás és az erős amerikai hatás a dzsessz-zenében és a filmművészetben az 1920-as éveket kulturális vonatkozásban is a forradalmi átalakulás korszakává tette. A politika és a művészet szinte párhuzamosan fejlődött. Az első évek válságról válságra bukdácsolása a letűnő expresszionizmus korszaka volt, az ezt követő stabilizációs időszakban a Bauhaus új tárgyiassága terjedt el. A nagy válság éveiben felerősödő politikai polarizációval együtt járt a kulturális megosztottság: egyaránt jelen volt az igényes kultúra és a tömegkultúra, az avantgárd és a hagyományos irányzatok, a proletárforradalmi, baloldali liberális, konzervatív és népies irányzatok. A politikai viták a művészet eszközeivel folytatódtak.
A
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.