Selmecbányától Sopronig

A sop­ro­ni fel­ső­fo­kú kép­zés tör­té­ne­te a Sel­mec­bá­nyán II­I. Ká­roly ál­tal 1735-ben ala­pí­tott Bá­nya­tiszt­kép­ző Is­ko­láig nyú­lik vissza. A két­éves – mai szó­val – fel­ső ipar­is­ko­lá­ban az el­mé­le­ti előadá­sok fo­lya­ma­to­san gya­kor­la­tok­kal egé­szül­tek ki. A hall­ga­tók – prak­ti­kán­sok – szá­má­ra a ka­ma­ra­gró­fi hi­va­tal 1747-től össze­vont el­mé­le­ti-gya­kor­la­ti ver­seny­vizs­gá­kat szer­ve­zett a bá­nya­mű­ve­lés, bá­nya­mé­rés, kém­lé­szet és ko­há­szat tan­tár­gyak­ból, ame­lyek ké­sőbb még to­váb­biak­kal – érc­elő­ké­szí­tés, gé­pé­szet, pénz­ve­rés – egé­szül­tek ki. Az is­ko­la el­ső ta­ná­ra Mi­ko­viny Sá­muel (1700–1755) had­mér­nök, a ma­gyaror­szá­gi tu­do­má­nyos ala­pú tér­ké­pé­szet megala­pí­tó­ja, a Sel­mec kör­nyé­ki eső­víz­tó-rend­szer ter­ve­ző­je volt. A rend­sze­res is­ko­lai ok­ta­tás si­ke­res volt, de a gya­kor­lat még en­nél is töb­bet kí­vánt.

Csontváry Kosztka Tivadar: Selmecbánya, 1902. A képen látható a két új akadémiai palota Bá­nyá­sza­ti Aka­dé­mia

Má­ria Te­ré­zia ren­del­te el az is­ko­la aka­dé­miai szint­re fej­lesz­té­sét (1762–70). Az el­ső tan­szé­kek ta­ná­rait a Bá­nyá­sza­ti és Pénz­ve­ré­sze­ti Ka­ma­ra a bi­ro­da­lom, il­let­ve Eu­ró­pa leg­jobb szak­em­be­rei kö­zül vá­lasz­tot­ta ki. Az el­mé­le­ti tan­a­nyag to­vább­ra is sok gya­kor­lat­tal pá­ro­sult, és az ok­ta­tás né­me­tül folyt. A kép­zé­si idő há­rom év­re nőtt. Az el­ső év fő tan­tár­gyai a ma­te­ma­ti­ka, me­cha­ni­ka, gé­pé­szet; a má­so­di­ké az ás­vány­tan, ké­mia, el­mé­le­ti ko­há­szat; a har­ma­di­ké pe­dig a gya­kor­la­ti bá­nyá­szat volt. Emel­lett a diá­kok/prak­ti­kán­sok ta­nul­tak geo­met­riát (tér­ké­pé­sze­tet), er­dé­sze­tet, jo­got, gaz­da­ság­tant, könyv­vi­telt is. Az el­mé­le­ti tu­dás meg­szer­zé­sét ala­csony beosz­tás­ból in­du­ló gya­kor­la­ti év, eset­leg évek kö­vet­ték. A kéz­mű­ves­ség kö­ré­be tar­to­zó gya­kor­la­ti is­me­re­tek rend­sze­re­zett ok­ta­tá­sa fel­ső­fo­kon meg­­le­pő új­don­ság, már az ipa­ri for­ra­da­lom elő­je­le volt. 

N. J. Jac­qu­en (1727–1817) or­vos, ter­mé­szet­tu­dós, bo­ta­ni­kus az aka­dé­mián ál­lí­tot­ta fel vi­lág­hí­rű­vé vált