rubicon

Sándor István

3 perc olvasás

Sándor István Szolnokon született 1914-ben, három fiútestvér közül a legidősebbként. Édesapja, Sándor István (1890–1969) a vasútnál dolgozott, a szerelőműhelyben. Édesanyja, Fekete Mária (1896–1989) háztartásbeliként igazgatta a család életét. Szerényen éltek, mély hitben, szeretetben. István 14 éves korától a fémipari szakiskola tanulója volt, szülei úgy gondolták, apja nyomdokain fog majd járni. 

Benne azonban megszületett a szerzetesi hivatás iránti vágy, aminek első mozzanata az volt, amikor a szolnoki ferences templomban (ahova a család járt) kezébe akadt a Szalézi Értesítő című nyomtatott füzet. Don Boscóról, az olasz szentről szólt, az egyszerű munkásfiatalokat, szegény gyerekeket felkaroló szerzetesről, aki később a Szalézi Rend alapítója lett. Sándor István levelezni kezdett a Szalézi Társaság igazgatójával, aki aztán 1936-ban elhívta őt Budapestre dolgozni, a szaléziak Don Bosco Nyomdájába. Így kitanulta a nyomdászmesterséget is. 

Miután megérett benne az elhatározás, hogy szerzetes szeretne lenni, jelöltidejét Rákospalotán, a kétéves noviciátust Mezőnyárádon töltötte. 1938-ban tett fogadalmat, utána visszakerült a Don Bosco Nyomdához. 

A II. világháborúban katonaként megjárta a Felvidéket, Délvidéket, Erdélyt, a Don-kanyart. 1941–45 között híradós katonaként szolgált. Bajtársai között is tudott apostolkodni, a rózsafüzérből és a lelkiáldozásból merített erőt. 

Sándor István munkaideje után az árva gyermekek kollégiumaként és inasotthonként működő Clarisseumban foglalkozott a munkás- és iparosfiatalokkal. A kommunista fordulatot követően, 1949-ben az Államvédelmi Hatóság a létszámát a „megbízható kádernek” nevelhető árva, félárva és munkásfiatalokkal gyarapította, köztük többeknek Sándor István volt a lelki vezetője.  

Sándor István számolt a letartóztatás kockázatával, de továbbra is foglalkozott a fiatalokkal, találkozott azokkal is, akik bevallottan az ÁVH vagy a pártőrség tagjai voltak, 1950 után is, amikor az árvaházat államosították és a szerzetesrendeket feloszlatták.

Ahogy a többi rend tagjai, a szaléziak is földönfutók lettek, volt, aki hazaköltözött a szüleihez, volt, aki külföldre menekült és volt, aki ismerősnél húzta meg magát. Sándor István eleinte a Clarisseum templomában maradt sekrestyésnek, de miután a szalézi nyomda lefoglalásáról hírt kapott, és társaival éjszaka könyveket, újságokat, kisebb gépeket mentettek ki, menekülnie kellett. A rendfőnöke, Ádám László elkészíttette számára a Kiss István névre szóló hamis papírokat, és megszervezte, hogy eljuthasson

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.