A trianoni békeszerződést megelőző, 1919-ben lezajlott magyar–román háború egyes epizódjairól viszonylag sok írás olvasható magyar nyelven is, ám a magyar történetírás – a romántól eltérően – még mindig adós az események és kontextusuk átfogó összefoglalásával.
Az természetesen nem könnyű feladat, már csak azért sem, mert a korszak megítélése nem csupán magyar–román viszonylatban ellentmondásos, hanem a magyar historiográfiánbelül is meglehetősen vitatott.
Jelen cikkben nem is próbálkozunk meg az „igazságtétellel”, de még csak az egész kérdés áttekintésével sem, hanem az ehhez fűződő, a köztudatban erősen jelen lévő történeteket vizsgáljuk.
A néhány éve még a boldog békeidők prosperitását élvező, a háborúban pedig nagyhatalmi álmokat dédelgető magyar közvéleményt valósággal sokkolta, hogy 1918 végére nemcsak a nemzetiségek által lakott területek, hanem fontos magyar városok és régiók is idegen megszállás alá kerültek. Ennek hatására – miután a csehszlovák és a déli antantcsapatok elérték a megállapított demarkációs vonalakat, a román hadsereg viszont folyamatosan megsértette a fegyverszüneti egyezményt – a kormány leállította a visszavonulást Kelet-Magyarországon. A román csapatokat feltartóztatták, s ezzel egy időben a nagyhatalmak is a további előrenyomulás beszüntetésére szólították fel Romániát. Bukarestnek és az antantnak keletre, az Oroszországban zajló hadieseményekre is figyelnie kellett.
Román türelmetlenségA magyar
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.
