Rothschildok

A Roth­schil­dok ne­ve a 19. szá­zad­ban a ha­tár­ta­lan gaz­dag­ság szi­no­ni­má­já­vá vált. Az igen ki­ter­jedt ro­kon­ság­gal ren­del­ke­ző fa­mí­lia tag­jai a gaz­da­ság szin­te min­den szek­to­rá­ban ko­moly ér­de­kelt­sé­ge­ket sze­rez­tek. A 18. szá­zad kö­ze­pén a Roth­schild csa­lád még egyi­ke volt an­nak a több száz csa­lád­nak, amely a frank­fur­ti zsi­dó­ne­gyed­ben élt. A „ne­gyed” ki­fe­je­zés ta­lán kis­sé me­rész, a zsi­dók la­kó­he­lye ugyanis egyet­len ut­cá­ra szo­rít­ko­zott, a Ju­den­gas­sé­ra. A zsi­dó­vá­ros kiala­kí­tá­sa­kor itt élő két­száz em­ber he­lyén a ko­ra új­kor vé­gé­re már több mint há­rom­ezer la­kó zsú­fo­ló­dott össze. A csa­lá­dok ál­ta­lá­ban egy-két szo­bás la­ká­sok­ban él­tek. A vá­ros­ba csak nap­köz­ben me­het­tek be, ki­vé­ve a va­sár­na­pot, ame­lyet a ka­pu­val le­zárt vá­ros­rész­ben kel­lett töl­te­niük. A Roth­schild csa­lád az egyik ki­sebb ház­ban élt, alig­ha­nem már a kö­zép­kor­tól kezd­ve, s a he­lyi zsi­dó­ság al­só kö­zép­ré­te­gé­hez tar­to­zott.

Az 1744-ben szü­le­tett Ma­y­er Amschel Roth­schild­nak si­ke­rült a csa­lá­dot év­ti­ze­dek ke­mény mun­ká­já­val kiemel­nie a Ju­den­gas­se sok tu­cat csa­lád­ja kö­zül. A fa­mí­lia a fiút rab­bi­kép­ző­be küld­te, de a szü­leit ha­mar el­vesz­tő Roth­schild­nak ta­nul­má­nyai be­fe­je­zé­se előtt ha­za kel­lett tér­nie Frank­furt­ba, hogy dol­goz­ni kezd­jen, már igen fia­ta­lon. Né­hány évig a han­no­ve­ri Op­pen­hei­mer-­bank­ház­ban dol­go­zott, ott ta­nult meg nem ke­ve­set a bank­vi­lág­ról. Már húszesz­ten­dő­sen sa­ját lá­bá­ra állt – meg­nyi­tot­ta ke­res­ke­del­mi vál­lal­ko­zá­sát Frank­furt­ban. I. Vil­mos ha­naui her­ceg, majd hes­se­ni fe­je­de­lem volt az el­ső, aki­vel Roth­schild bi­zo­nyít­ha­tóan üz­le­ti kap­cso­lat­ba lé­pett. 

Az ön­ál­ló üz­let­be ép­pen csak be­le­fo­gó ke­res­ke­dő a ha­naui ud­vart ek­kor kiépí­tő fia­tal trón­örö­kös­nek adott el ér­mé­ket. Az ezen üz­let­ág­ba va­ló be­lé­pés – ha nyil­ván­va­lóan elenyé­sző té­te­le­ket is je­len­tett a ké­sőbb Roth­schild ál­tal ke­re­sett és for­ga­tott pén­zek­hez ké­pest – mu­tat­ja a fia­tal ke­res­ke­dő ki­vá­ló üz­le­ti ér­zé­két. A fém­pén­zek ér­té­két nyil­ván­va­lóan nem a ben­nük ta­lál­ha­tó arany vagy ezüst mennyi­sé­ge ha­tá­roz­ta meg, ha­nem azok rit­ka­sá­ga, szép­sé­ge. Így a bi­ro­da­lom ál­la­mai­ban a kö­zép­kor­ban és ko­ra új­kor­ban ki­adott ér­mék­kel hoz­záér­té­se