Román megszállás

Az első világháború lövészárkaiban dúló embertelen küzdelem 1918 végén lezárult, ám Európa egyes pontjain még tovább dörögtek a fegyverek. Az Osztrák–Magyar Monarchia szétesése a Kárpát-medencében több mint 1000 éve fennálló történelmi Magyarország végét is jelentette. Az antant által létrehozott utódállamok hadseregei fokozatosan benyomultak a térségbe. A Felvidéken a cseh csapatok a Dunáig, délen a szerb katonák Pécs vonaláig tolták előre állásaikat. A románok térhódítása bizonyult a legnagyobb mértékűnek, akik Erdély és a Tiszántúl elfoglalása után, rövid idő alatt a dél-dunántúli területeken kívül szinte az ország egészét birtokba vették. 

A magyar lakosság számára ekkor váltak tapasztalattá a háború borzalmai és következményei. A lövedékek tényleges pusztításai, a nyilvános kivégzések megfélemlítő esetei, a megszállás nyomasztó hétköznapjai, a fogolytáborokba zárt és a távoli vidékre internált tömegek, a rekvirálások után maradt kétségbeesés és a botozások megalázó élményei a mindennapok részévé váltak. 

Magyarország akkori román megszállásának szomorú eseményei részleteiben még ma is feltáratlanok. Vajon milyen megpróbáltatások elé néztek az Alföld és a Duna–Tisza közi területek lakosai? Miként történt a megszállás, és hogyan zajlottak akkor a hétköznapok? Írásunk ezt a tragikus időszakot mutatja be.