Rettenetes rablás

Biz­to­san ál­lít­ha­tó, hogy az 1919 ta­va­sza és 1920 ta­va­sza kö­zöt­ti idő­szak­ban az egy­re ki­sebb­re zsu­go­ro­dó Ma­gyaror­szág leg­több kárt szen­ve­dő ré­gió­ja Ke­let-Ma­gyaror­szág, szű­kebb ér­te­lem­ben pe­dig a Ti­szán­túl volt. 1919 el­ső fe­lé­ben itt szed­te leg­több ál­do­za­tát a vö­rö­ster­ror, majd a kom­mu­nis­ta ha­tal­mat fel­vál­tó ro­mán meg­szál­lás súj­tot­ta ezt a te­rü­le­tet. Ek­kor annyi nél­kü­lö­zés, anya­gi és em­be­ri vesz­te­ség, fi­zi­kai és lel­ki ter­ror ér­te a he­lyi la­kos­sá­got, hogy az utó­kor em­lé­ke­ze­te ezt az évet a nagy ma­gyar tör­té­nel­mi tra­gé­diák­hoz ha­son­lí­tot­ta.

A sem­le­ges szem­lé­lő, Band­holtz ame­ri­kai tá­bor­nok is meg­le­he­tő­sen le­súj­tó kri­ti­kát írt egy ma­gán­le­ve­lé­ben a ro­mán fél­ről: „Ma­gyaror­szág ro­mán meg­szál­lá­sá­ból ítél­ve, kis la­tin szö­vet­sé­ge­seink egy Mis­sis­sip­pi fo­lyó­be­li ra­ga­do­zó hal ki­fi­no­mult fosz­to­ga­tó ét­vá­gyá­val ren­del­kez­nek, egy fia­tal ka­kukk­ma­dár lo­va­gi ösz­tö­né­vel, s ugyanaz­zal az igaz­ság utá­ni vá­gya­ko­zás­sal, mint ami­lyen vá­gya­ko­zást egy ten­ge­ri­be­teg ta­nú­sít ser­tés­hús és bab iránt.”