rubicon

Rettenetes év

A párizsi békekonferencia és Magyarország, 1919–1920
11 perc olvasás

Az első világháborút lezáró békeszerződés a mai napig nagyon erősen foglalkoztatja a magyar közvéleményt és a történészszakmát is. Ennek oka az, hogy 1990 előtt kevés szó eshetett erről a magyar nyilvánosságban – ebből a szempontból a nyolcvanas évek már jelentettek némi enyhülést. Ugyanakkor a határon túli magyarok helyzete révén a kérdés folyamatosan jelen van azóta is a közbeszédben. 2010 óta, amióta június 4. hivatalosan is a nemzeti összetartozás emléknapja lett, a Trianonra történő hivatkozások még gyakoribbak a magyar közéletben. Már elég sokat tudunk a békeszerződés körülményeiről, ám az még eléggé feltáratlan terület, hogy az ország darabokra szaggatása miként érintette a magyar társadalom mindennapjait. Mit szóltak  a magyarok a hátországbeli erőszak elszabadulásához a háború végén, a közellátás gigantikus mértékű problémáihoz, az idegen megszálláshoz, a menekültekhez? Hogyan tudtak együtt élni ezekkel a gondokkal, és az állam (a mindenkori) hogyan próbált meg ezeken segíteni? Összeállításunkban javarészt ezekkel a körülményekkel foglalkozunk, emellett kitérünk a Székely Hadosztály működésére, Mária román királyné párizsi látogatására, a Tanácsköztársaságról alkotott külföldi véleményekre és egynémely gyanús prókátor működésére is a békeszerződés körül.   

Magyarország szereplése a békekonferencián állandó morfondírozások tárgya. Lehetett volna másképp? Hol hibázott a magyar politikai elit? Ki a bűnös? Károlyi Mihály, Apponyi vagy Kun Béla? Ennek igyekszünk utánajárni.

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval 3 cikket olvashat a Rubicon Online-on.